Kis-Kapin Róbert – 1956-os fegyverrejtegetők a Péterhalmi erdőbenA Szűcs Gyula és társai ügy ismertetése

A Szűcs Gyula és társai ügy ismertetése

Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára (a továbbiakban: ÁBTL) őrizetében lévő egyik vizsgálati dosszié ¹ három XVIII. kerületi fiatal esetét mutatja be, akik az 1956-os forradalom során – talán kíváncsiságból, talán vagányságból – fegyverekhez jutottak, majd ezek egy részét a harcok elmúltával a kerület egy titokzatos helyén elrejtették. Amikor 1957 őszén – egy ügynöki jelentés folytán – tettük a politikai rendőrség tudomására jut, letartóztatják őket, és megkezdődik az ügy kivizsgálása. A szerző e vizsgálat anyagait, az ítéleteket, valamint a dossziéban fellelhető egyéb iratokat felhasználva próbálja rekonstruálni az eseményeket. A feladat azonban nem könnyű, mert a megmaradt iratok főleg a hatalom oldaláról, a saját szempontjai szerint és céljai érdekében láttatják az eseményeket, és így szinte biztosan torzítják a valóságot. Az ügyészségi iratok és a bírósági tárgyalási jegyzőkönyvek hiánya csak fokozza a nehézségeket, az 1956-os kerületi események minél alaposabb megismertetése érdekében azonban a szerző mégis tesz egy kísérletet e történet bemutatására.

Az ügynöki szál

1957. október 12-én a BM II/5-b. alosztály ² által foglalkoztatott „Timár József” fedőnevű ügynök ³ azt jelentette kapcsolattartójának, hogy két nappal korábban felkereste őt lakásán két fiatal, akik szerint „valamit kellene csinálni a forradalom évfordulójára”. Azért hozzá fordultak a fiatalok, mert mindhárman részt vettek a pestlőrinci 1956-os eseményekben, ahol az ügynök az egyik fiú felkelőcsoportját vezette, így megbíztak benne. A fiatalok röpcédulát akartak készíteni, mert volt egy stencilgépük, amely szerintük nem szerepelt a rendőrség nyilvántartásában. Ezenkívül október 23-án, munkaidő után a lőrinci Hősök terén ⁴ egy megemlékezést is szerettek volna tartani, amely során piros-fehér-zöld színű zászlókat tűztek volna a földbe. Elmondták, hogy fegyverük is van, két géppisztoly, amelyet 1956. november végén együtt rejtettek el egy bunkerben. Sőt van egy barátjuk is, aki egy TT pisztolyt ⁵ tart magánál. A kapcsolattartó, Szimon József rny. ⁶ hadnagy ⁷ nagyon étékesnek ítélte a jelentést, és utasította az ügynököt, hogy helyeselje a terveket, de vezető szerepet ne vállaljon megvalósításukban, majd hozzálátott az üggyel kapcsolatos részletes terv kidolgozásának.

A következő két hét során az ügynök további jelentésekben számolt be a fiatalokról. Ezek szerint nagyszájú gyerekekről van szó, akik szeretnek „nagyot” mondani, de kockázatot már nem akarnak vállalni, így végül is nem szerveztek semmit az évfordulóra. Közben felmerült a gyanú, hogy az ügynök nem elég őszinte, esetleg fontos részleteket hallgat el a tartótisztje elől. ⁸ Ezek tisztázása után „Timár József” fénykép alapján azonosította a fiatalokat (eddig ugyanis csak álnéven ismerte őket, ezeket az álneveket még a forradalom alatt vették fel a fiúk), majd Szimon meghatározta a hálózati személy feladatait: tudja meg pontosan, hogy hol vannak a fegyverek elrejtve, és kinél van a stencilgép. E cél elérése érdekében a tartótiszt a következő kombinációt dolgozta ki: az ügynök kezdjen fontos felső kapcsolataira hivatkozni, akik találkozni akarnak a fiúkkal, és tudni akarják, hogy tényleg vannak-e fegyvereik és stencilgépük, mert felesleges gyerekes dolgokkal nem akarnak tovább foglalkozni. Erre gyorsan kiderült, hogy stencilgép már nincs a fiatalok birtokában, mert eltűnt a rejtekhelyéről, viszont újabb fegyverek kerültek az ügynök látóterébe. És ami a lényeg: a hálózati személy szerzett egy vázlatot a géppisztolyokat rejtő bunker helyéről. Ezzel a politikai rendőrség elegendő terhelő adatot szerzett a fiatalokról, így 1957. november 7-én 17 órakor őrizetbe vették az ügynök két kapcsolatát, Szűcs Gyulát és Pataky ⁹Gábort.

A vizsgálat kezdete

Szűcs Gyula vallomása alapján másnap, november 8-án 16 órakor a rendőrség kiszállt a pestlőrinci Halmi dűlő 109. számú jelzőkövéhez. Itt Szűcs hatósági tanúk jelenlétében bevezette őket az út bal oldalán lévő jelzőkőnél az út mellett lévő kiserdőbe, és attól kb.100 méterre egy földalatti bunkert mutatott nekik. A bunkerben az általa jelzett helyen (azaz a betonépítmény vészkijáratának fenékrészén) a helyszínelők ásni kezdtek, és a felszíntől kb. 60 cm-re az alábbi fegyvereket, illetve robbanóanyagokat találták: 2 darab nyeles kézigránátot, ¹⁰ 2 darab szovjet típusú 48 M géppisztolyt ¹¹(számuk: BC 5462 és AF 7347), 3 darab géppisztolytárat (számuk: 12601, 1311, 2800), 238 darab 7,62 M géppisztolylőszert és 1 doboz gépzsírt (fegyverzsírt).

Az első kihallgatások és a helyszíni szemle után Hegyi József rny. százados, ¹² a BM Politikai Nyomozó Főosztály II/8. (Vizsgálati) Osztály ¹³ beosztottja – aki az egész vizsgálatot vezette – döntött a nyomozás elrendeléséről. Az addig (főleg az ügynöktől ¹⁴) beszerzett adatok alapján a fiatalok 1956. október 24-én részt vettek a XVIII. kerületi Halomi út és Királyhágó út sarkán lévő Beloiannisz honvédségi laktanya kifosztásában, onnan fegyvereket hoztak el, november 8-ig fegyveres harcokban vettek részt, majd 1956. november végén fegyvereket, gránátokat és lőszert rejtettek el. Mindezek alapján a vizsgálótiszt a BHÖ. ¹⁵ 1. pont /2/ bekezdés szerint minősülő népi demokratikus államrend és a Népköztársaság megdöntésére irányuló fegyveres szervezkedésben való tevékeny részvétel, valamint a BHÖ. 34. pont /1/ bekezdésben felvett lőfegyver- és lőszer-bejelentési és -beszolgáltatási kötelezettség elmulasztása bűntettének alapos gyanúja miatt 1957. november 9-én elrendelte Szűcs Gyula és társai ellen a nyomozás megindítását. Az elrendelő határozat szerint a nyomozás teljesítésének határideje az elrendelésétől számított két hónap, ezen túl a nyomozás meghosszabbítását a Legfőbb Ügyész engedélyezhette.

A politikai rendőrség addigi ismeretei szerint Szűcs Gyula 1956 októberében és novemberében egy lőrinci fegyveres „ellenforradalmi” csoporthoz tartozott. Október 24-én a Beloiannisz laktanyából lakására vitt két darab 48 M típusú céllövő puskát, ¹⁶ amelyeket végül beledobott egy kútba. November 4-én a XVIII. kerületi Rendőrkapitányságon kapott egy puskát, ezzel már harcolt is az események során. A fegyveres csoportnak november 8-ig volt a tagja. Ezután, még novemberben két darab géppisztolyt, három darab tárat, két darab nyeles kézigránátot elrejtett a kerületben működő Darugyár ¹⁷ melletti erdőben, egy bunkerben. A másik fiatal, Pataky Gábor 1956. október 24-én ugyancsak ott volt a Királyhágó úti laktanyában, amikor az „ellenforradalmárok” elhordták onnan a fegyvereket. Emellett 1956. november végén segített Szűcs Gyulának a fegyverek elrejtésében. Mindezekre tekintettel – az elkövetett bűncselekmények súlyossága miatt – Hegyi József rny. százados 1957. november 9-én 10 órától elrendelte a fiatalok előzetes letartóztatását, amely az előkészítő ülésig, de legfeljebb két hónapig tarthatott.

Szűcs Gyula

Szűcs Gyula 1939-ben egy pestszentlőrinci munkáscsaládba született. Édesapja – bár eredetileg hentes volt – kocsimosóként dolgozott a Fővárosi Autóbusz Vállalatnál, édesanyja háztartásbeli volt, emellett raffiakötőként bedolgozott a háziipari szövetkezetnek. Mindketten pártonkívüliek voltak. Szűcs Gyulának öt testvére volt, ő volt a második legidősebb. Az 1957-ben 20 éves bátyja lemezlakatosként dolgozott, az ekkor 16 éves öccse postai alkalmazott volt, két testvére még általános iskolába járt és volt egy 5 éves húga is. Szűcs az általános iskola után két évre fémcsiszoló-tanulónak szerződött a MÁVAG Mozdony és Gépgyárhoz. 1956. július 13-án kapta meg segédlevelét, ám felszabadulása után is a gyárban maradt, galvanizálóként dolgozott a gyár felülnemesítő üzemében. ¹⁸A forradalom idején még a szüleinél élt azok pestlőrinci házában, a Bajcsy-Zsilinszky út 7. szám alatt. 1957 augusztusában azonban megnősült és elköltözött a Vörös Hadsereg útja ¹⁹120. szám alá.

A letartóztatásakor még csak 18 éves fiatalembert a levéltári adatok alapján 1957. november 7. és december 4. között hét alkalommal hallgatta ki vizsgálótisztje. A kihallgatások során Szűcs együttműködő volt, így sok minden kiderült 1956-os és az azt követő tevékenységéről: A forradalom idején 17 éves fiú 1956. október 23-án 15 órától munkahelyén dolgozott, csak késő éjjel tért haza szüleihez. Másnap reggel öccsével, az akkor 15 éves Istvánnal és az ugyancsak 17 éves Pataky Gáborral elmentek nézelődni, mert úgy hírlett, hogy szovjet tankok tartanak a belváros felé. Az 50-es villamos végállomásánál, a Béke téren azt hallották, hogy a Királyhágó úti laktanyában fegyvereket osztanak, a kíváncsiságtól hajtva ők is odamentek. Szűcs elmondása szerint a laktanyában ő is és az öccse is kapott egy-egy 48 M típusú céllövő puskát és egy doboz lőszert. Ezeket hazavitték. Otthon azonban a családtagoktól megtudták, hogy a rádióban statáriumot hirdettek, ettől a fiúk megijedtek, s a puskákat beledobták a házuk udvarán lévő kútba. ²⁰ Október 25-én két pestimrei barátjával besétált egészen a Kilián laktanyáig, hogy szétnézzenek, innen estére értek haza. Másnap csak kenyérért hagyta el otthonát. Október 27-én reggel bement a fizetéséért a Kőbányai útra, a MÁVAG központjába. Ezután november 4-ig csak kenyérért járt ki a városba. November 4-én reggel megpróbálta kiszedni a kútból a puskákat, azonban ez nem sikerült neki. Ezután kisétált szétnézni a Bajcsy-Zsilinszky út – Vörös Hadsereg útja – Nagyenyed utca kereszteződéséhez, ahol azt látta, hogy a Tulipán vendéglő előtt lévő kerthelyiségben magyar katonák és fegyveres civilek barikádot építenek. Itt dolgozott Pataky Gábor bátyja, Imre is, aki ekkor sorkatona volt. Szűcs beáll segíteni nekik; vízzel megtöltött üres hordókat raktak egymásra. Dél körül elterjedt a hír, hogy a Nagyenyed utcai rendőrőrsön fegyvereket osztanak, így ő is odament barátjával, Pataky Gáborral. Az őrsön Szűcs egy puskát kapott egy marék tölténnyel, Pataky pedig egy géppisztolyt egy tárnyi és még két doboz géppisztolylőszerrel. A fegyver megszerzése után Szűcs visszament a barikádhoz, majd hazament ebédelni. Otthon azonban az édesapja a fegyvert meglátva kizavarta a házból, azt mondta neki, hogy addig nem mehet haza, amíg az nála van. A fiatal fiú ezt – a kihallgatási jegyzőkönyv szerint – úgy értelmezte, hogy az édesapja kitagadta a családból, ezért visszament a barikádhoz, majd a Vörös Hadsereg útján lévő posta melletti kőkerítéses házhoz, ²¹ ahol az udvarban felkelők gyülekeztek. Itt megint találkozott barátjával, Pataky Gáborral. Kb. 17 óráig maradt ott, majd meghallotta, hogy a Honvéd út menti temetőnél ²² aludni is lehet, és mivel nem mehetett haza, így odament. A következő három napot az ott állomásozó fegyveres csoporttal töltötte, kétszer, november 6-án és 7-én járőrözni is ment a csoporthoz tartozó katonákkal. November 7-én, mire visszatértek a járőrözésből, a temetőnél felállított ágyúkat egy szovjet harckocsi széttaposta, a fegyveresek pedig visszahúzódtak a Honvéd utca – Kassa utca sarkára. Ekkor Szűcs otthagyta a csoportot és fegyverével együtt a Hősök terén lévő Steinmetz Miklós Gimnázium ²³ pincéjében lévő elsősegélyhelyre ment, ahol étkezni és pihenni lehetett. Másnap reggel el kellett hagynia az épületet, ekkor – valószínűleg több társával együtt – a Vörös Hadsereg útján lévő gyógyszertár feletti lakásba ²⁴ húzódott be. A nap hátralevő részét és az éjszakát is itt töltötte. November 9-én egy honvédtiszt felhívására kb. 15 fiatallal együtt elhagyták a lakást és csatlakoztak a Baross utcai pártházban lévő fegyveres csoporthoz. ²⁵A felkelőcsoport vezetője Tutsch József volt, aki Szűcsöt fiatal kora miatt konyhai munkára rendelte. Öt napot töltött ennél a csoportnál, munkáját azt tette ki, hogy élelmiszert osztott a fegyvereseknek. A puskája végig vele volt, de – elmondása szerint – egyszer sem használta, fegyveres összecsapásban nem vett részt. Egy nap aztán jött a hír, hogy szovjet egységek közelednek, erre a fegyveresek elhagyták a pártházat és a Bokányi Dezső Utcai Általános Iskola ²⁶ előtt gyűltek össze. Szűcs ott néhány társával együtt felszállt egy teherautóra és elmentek a Halmi dűlőbe, ahol a Darugyár mellett az erdőben volt egy bunker. A csoport fegyverit a teherautóról behordták ebbe a bunkerbe. Ezután – immár fegyvertelenül – visszatértek a pártházba, és ott töltötték az éjszakát. A következő reggel csatlakozott egy kis csoporthoz, akik a Mecsekbe akartak eljutni. A Kelenföldi pályaudvarról indultak vonattal, az éjszakát Dombóváron töltötték, másnap reggel érkeztek meg Pécsre. Onnan egy diák elkísérte őket a Mecsekbe. Két napig gyalogoltak a hegyen, végül a mánfai erdésznél kötöttek ki, ahol enni kaptak. Itt azonban tanácstalanság lett úrrá a társaságon, végül úgy döntöttek, hogy visszatérnek Budapestre. Szűcs – emlékezete szerint – november 19-én este ért haza szüleihez.

A fegyverrejtegetéssel kapcsolatban Szűcs a kihallgatások során elmondta, hogy Pataky Imre, aki a forradalom alatt sorkatonaként szolgát, leszerelésekor szolgálati fegyverét nem adta le, hanem otthon elrejtette. Az öccse, Pataky Gábor 1956. november végén kérte meg Szűcsöt, hogy bátyja géppisztolyát, valamint az ő saját géppisztolyát, három teli tárat és két nyeles kézigránátot segítsen a házuktól elvinni és elrejteni valahol. Szűcs beleegyezett, a fegyvereket Pataky Gábor átvitte Szűcsékhez, aki elrejtette egy fáskamrában. Később azonban – mivel egy ott lakó észrevette az egyik géppisztolyt – berakta azokat egy zsákba, majd az egészet egy szárkúp alá dugta a Darugyár melletti szántóföldön. Pataky azonban ezt nem tartotta biztonságos helynek, ezért másnap együtt kimentek a helyszínre, és Szűcs ötlete alapján elrejtették a fegyvereket a Darugyár melletti bunkerben. ²⁷ A fegyverek eltüntetéséről Pataky Gábor édesanyja is tudott.

Szűcs arról is beszámolt, hogy Pataky Gábor 1956 végén bemutatta neki Tóth György ²⁸ nevű tanulótársát, aki megmutatta nekik TT pisztolyát. (Ő az a fegyverrel rendelkező barát, akiről az ügynök is jelentett 1957 októberében.)

A kihallgatások végéhez közeledve a megszerzett bizonyítékok alapján Hegyi József rny. százados 1957. november 30-án a BHÖ. 1. pont /2/ bekezdésben felvett népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló fegyveres szervezkedésben való tevékeny részvétel, a BHÖ. 33. pont /1/ bekezdésben felvett kézigránátok jogosulatlan megszerzése és tartása, a BHÖ. 34. pont /1/ bekezdésben felvett lőfegyver- és lőszer-bejelentési és -beszolgáltatási kötelezettség elmulasztása bűntette miatt elrendelte Szűcs Gyula terheltként való felelősségre vonását. Szűcs minden vádpontban elismerte bűnösségét.

Pataky Gábor

Szűcs barátja, Pataky Gábor budapesti munkásszülők második gyermekeként született 1939-ben. Műszerész végzettségű édesapja 1957-ben minőségi ellenőrként dolgozott a Ganz Kapcsológyárban, édesanyja a háztartásukat vezette. Mindketten pártonkívüliek voltak. Pataky az általános iskola elvégzése után gimnáziumba iratkozott be, de két év után kimaradt onnan. 1955 augusztusában elektroműszerész-tanulónak szerződött az Elektronika Kisipari Termelőszövetkezethez. ²⁹ Letartóztatásakor az MTH ³⁰ 11-es számú Iparitanuló Iskolájába ³¹ járt. A forradalom alatt és letartóztatása idején is szüleivel élt Pestlőrincen, a Bajcsy-Zsilinszky út 10. szám alatt.

A letartóztatásakor (Szűcshöz hasonlóan) 18 éves Pataky Gábort 1957. november 7. és 30. között öt alkalommal hallgatták ki a BM Vizsgálati Osztályon. Ezek során tett vallomásai alapján kirajzolódik a fiatalember 1956-os tevékenysége: Pataky 1956. október 23-án reggel még bement a munkahelyére, onnan csak délután ért haza. Másnap reggel azonban már nem tudott munkába menni, mert már nem jártak a tömegközlekedési eszközök. Így kisétált nézelődni a Bajcsy-Zsilinszky út – Vörös Hadsereg útja kereszteződéshez. Itt találkozott az ugyanabban az utcában, velük majdnem szemben lakó Szűcs Gyulával és annak öccsével, Istvánnal. Beszélgetés közben azt hallották, hogy a Királyhágó úti laktanyában fegyvert osztanak. Kíváncsiságból ők is odaindultak, reggel 8 óra körül értek a laktanyához, amelybe szabadon be tudtak sétálni; ekkor már tele volt civilekkel. A három fiú bement az egyik helyiségbe, ahol egy fegyverállványon bezsírozott állapotban 48 M típusú céllövő puskákat találtak. A fiatalok kihasználták a lehetőséget és levettek egy-egy fegyvert az állványról. Az épületből kifelé jövet azonban Patakytól egy ember elvette a fegyvert, a Szűcs testvérektől azonban nem, így ők hazavitték azokat a laktanyából. Otthon azonban meghallották, hogy statárium van, megijedtek és még aznap délelőtt bedobták a két fegyvert az udvarukon lévő kútba. Pataky a következő napot otthonában töltötte. Október 26-án Szűcs Rudolf – Szűcs Gyula bátyja – egy kerékpáron bevitte őt szétnézni a belvárosba, ekkor benézett a munkahelyére is. Másnap Szűcs Rudolffal és Urr Zsuzsával kerékpáron elmentek az Üllői úti Kiss János laktanyába, ³² ahol meglátogatták Pataky Gábor bátyját, Imrét, aki sorkatonaként ott tartózkodott. Ezután kíváncsiságból bekerekeztek még a Kilián laktanyához és a körútra, csak kora délután értek haza. Ezután – elmondása szerint – egy héten át csak kenyérért hagyta el a házat. (Közben, november 3-án este hazatért bátyja is, magával hozva szolgálati géppisztolyát két teli tárral.) November 4-én aztán, ebéd után Pataky elment a Vörös Hadsereg útján lévő posta melletti kőkerítéses házhoz, mert azt hallotta, hogy több fegyveres ismerőse bujkál ott. A háznál találkozott Szűcs Gyulával is, akitől ekkor két nyeles kézigránátot kapott. Mivel Patakynak ekkor még lőfegyvere nem volt, Szűcs javaslatára egy arra járó magyar katonától elkérte a géppisztolyát, aki azt neki is adta egy tárral együtt, ami azonban üres volt. Hogy lőszert szerezzenek a fegyverhez, Szűccsel elsétáltak a Nagyenyed utcai rendőrőrsre. Ott segítettek neki megtölteni a tárat, és kapott még két bontatlan doboz lőszert is. Innen visszamentek a posta melletti házhoz. Egy Berczy nevű felkelő felhívására többen, köztük Szűcs is, átmentek a temetőnél lévő fegyveres csoporthoz, Pataky azonban – vallomása szerint félelemből – nem tartott velük, hanem fegyverestül hazasétált. Kis idő elteltével felkereste otthonában Szűcs Gyula, azzal, hogy menjen vele a Ferihegyi repülőtérre vezető úthoz, ő azonban nem tartott vele. A fegyvereit és bátyja géppisztolyát a lőszerekkel együtt még aznap este elrejtették az udvarukon álló disznóól padlásán. Pataky ettől kezdve otthonában tartózkodott, fegyveres harcokban nem vett részt.

A kihallgatások során Pataky Gábor arról is beszámolt, hogy 1956. november 5-én Szűcs Gyula azt mesélte neki, hogy egy nappal korábban este a Ferihegyi reptérre vezető út melletti vasúti töltés mögül az országúton haladó szovjet járműveket lőtték, még géppuskával is. Aztán amikor megérkeztek a szovjet harckocsik, elszaladtak onnan. ³³

Emlékezete szerint a fegyverek 1956. november 20-ig voltak az udvarukon álló ólban. Ekkor ugyanis elmesélte Szűcsnek, hogy nekik otthon elrejtett fegyvereik vannak, de úgy döntöttek, hogy kútba fogják dobni azokat. Szűcs kérte, hogy ne tegyék azt, jók lesznek még azok fegyveres harc esetén, inkább elkérte – az akkor már leszerelt – bátyja, Imre géppisztolyát, aki azt neki is adta. Pataky Gábor és Szűcs még aznap elrejtették a fegyvereket Szűcsék udvarán egy fáskamrába, majd később Szűcs kivitte őket a határba. Néhány nap elteltével Szűcs kérésére újságpapírba csomagolva újra elrejtették azokat a Darugyár melletti kiserdőben lévő bunkerben. Pár nap múlva ismét kimentek a rejtekhelyre, előszedték a fegyvereket, bezsírozták őket, majd újra elásták azokat. Pataky később két-három alkalommal még megnézte, hogy ott vannak-e a fegyverek, és minden esetben ott voltak. Elmondása szerint a bátyja csak arról tudott, hogy Szűcs elvitte tőlük a fegyvereket.

A kihallgatások során Pataky beszámolt arról is, hogy Tóth György nevű ismerősének volt egy TT- és egy Mauser-gyártmányú pisztolya, amelyeket az ágya alatt, egy ládában tartott. Ezeket ő a saját szemével is látta. Elmondta még, hogy Szűcs 1957 tavaszán azzal dicsekedett, hogy neki és egy Jóska nevű ismerősének annyi elrejtett fegyverük van, amennyi akár 1500 embernek is elég lenne. Állítólag ezt az arzenált (4-500 darab géppisztoly, nyolc darab kerekes Maxim géppuska, egy állványos géppuska, igen sok puska, egy láda kézigránát) egy pestlőrinci kútban rejtették el, ami fölé egy szalmakazlat állítottak. Szűcs elmondása szerint ezeket a fegyvereket egy IFA teherautóval vitték oda. (Ezt a képtelen állítást még a vizsgálati osztályon sem vették komolyan.) Ezenkívül még arról is hallott Pataky, hogy a Darugyár és a Szarvas csárda környéki üregekben ³⁴ is vannak elrejtett fegyverek.

Bátyjával kapcsolatban kérdésre elmondta, hogy Imre 1956 novemberében leszerelt, azonban a honvédségi egyenruháját és felszerelési tárgyait nem adat le. Így jelenleg is otthon tartotta az alábbiakat: egy köpeny, egy gimnasztyorka, ³⁵ egy zubbony és egy nadrág, egy pár csizma, egy nadrágszíj és derékszíj, egy pár kesztyű és egy darab fehér ing.

Hegyi József rny. százados 1957. november 30-án a bizonyítékok alapján a BHÖ. 33. pont /1/ bekezdésben felvett kézigránátok jogosulatlan megszerzése és tartása, a BHÖ. 34. pont /1/ bekezdésben felvett lőfegyver- és lőszer-bejelentési és -beszolgáltatási kötelezettség elmulasztása bűntette miatt elrendelte Pataky Gábor terheltként való felelősségre vonását. Pataky mindenben elismerte bűnösségét.

Pataky Imre

Pataky Imre a testvére, Gábor és Szűcs Gyula kihallgatásai során került a vizsgálótiszt látókörébe. A vallomások alapján a BM Vizsgálati Osztály munkatársai 1957. november 25-én szülei házában házkutatást tartottak. Ennek során bűnjelként lefoglaltak 1 darab honvédségi derékszíjat, 1 darab szétszedett állapotban lévő honvédségi köpenyt, 1 pár honvédségi gyakorlócsizmát, 1 darab fehér molinó inget, 1 darab pilotka sapkát és 1 pár honvédségi kesztyűt. Másnap 18 órakor a rendőrség Pataky Imrét is őrizetbe vette. Az addig beszerzett adatok alapján Pataky 1956. november 3-án este mint sorkatona szolgálati géppisztolyát hazavitte szülei lakására, és azt másnap testvérével együtt a disznóólban elrejtette. Leszerelésekor, 1956. november 13-án a XVIII. kerületi Honvéd Kiegészítő Parancsnokságon a felszólítás ellenére sem adta le fegyverét és ruházatát. Tevékenységét bizonyították a szülei lakásán tartott házkutatás során lefoglalt katonai ruhadarabok és az egykori szolgálati fegyvere, amelyet elrejtés céljából átadott a testvérének és Szűcsnek. Mindezek alapján Hegyi József rny. százados a BHÖ. 34. pont /1/ bekezdésben felvett lőfegyver- és lőszer-bejelentési és -beszolgáltatási kötelezettség elmulasztása alapos gyanúja miatt 1957. november 28-án 22 órakor elrendelte előzetes letartóztatását.

Pataky Imre 1934-ben született Budapesten. 1953-ban gimnáziumi érettségit tett, majd műszerészként dolgozott a X. kerületi Vegyesipari Javító Vállalatnál. A forradalom idején még a szülei lakásában élt (Pestlőrinc, Bajcsy-Zsilinszky út 10.). 1957. február 16-án megházasodott, októberben gyermeke született. Letartóztatásakor családjával már Pestimrén élt, a Bajcsy-Zsilinszky utca ³⁶ 13. szám alatt.

Pataky Imrét 1957. december 3-ig négy alkalommal hallgatták ki. Ezek során elmondta, hogy 1954. november 11-én vonult be tényleges katonai szolgálatra a kiskunhalasi Pf: 1872. sz. lövészezredhez. Itt elvégzett egy három hónapos gépkocsivezetői tanfolyamot, ezután sofőrként az ezred híradós századánál szolgált. 1956. október 24-én riadóztatták őket, de végig a laktanyában maradtak. Október 25-én, hajnalban újra riadót kaptak, és elindultak a főváros felé. Déltájban Soroksáron, a Juta-dombnál felkelők megtámadták őket, a lövészek parancsot kaptak a harc felvételére. Csak sötétedésre ért véget a lövöldözés, ekkor folytatták az útjukat a Kiss János laktanyába, ahol elszállásolták őket. A következő három napot a laktanyában töltötte. Október 29-én kocsival Csepelre vitte Haskó Pál századost. Két-három napot voltak ott, a csepeli fémműben helyezték el őket, majd újra visszatértek a laktanyába. November 1-jén mint gépkocsivezetőt járőrbe osztották be. Feladatuk szerint a XVIII. kerületbe mentek, hogy megakadályozzák az esetleges rendbontásokat. Sehol sem kellett intézkedniük, ám az út során meglátogatta szüleit és a menyasszonyát. November 3-án este a laktanyából eltávozást kapott, ekkor hazaindult a szüleihez. A szolgálati géppisztolyát (gyártási száma: BC 5462) és a hozzá való két tárat is magával vitte. Másnap nem tudott visszamenni alakulatához, fegyverét magához vette és elsétált a Bajcsy-Zsilinszky út Vörös Hadsereg útja sarkán lévő Tulipán vendéglőhöz, ahol ekkor már fegyveres katonák és civilek állomásoztak. Nem sok időt töltött ott, átment a Nagyenyed utcai rendőrőrsre, ahol katonák és civilek éppen fegyvereket raktak le egy gépkocsiról. Állítás szerint ő semmit sem csinált, csak körülnézett, majd néhány perc múltán hazagyalogolt. Ettől kezdve otthonában tartózkodott, egységéhez nem ment vissza. November 7-én vagy 8-án az édesanyja kérésére fegyverét kivitte a lakásból, és öccse fegyverével és a két nyeles kézigránáttal együtt eldugta az udvarukon lévő disznóólban. A fegyverét a rádióban történt felhívás ellenére azért nem szolgáltatta be, mert félt a felelősségre vonástól. Csak november 13-án ment be legközelebb a Kiss János laktanyába, de az egysége akkor már nem volt ott. Még aznap leszerelt a XVIII. kerületi Honvéd Kiegészítő Parancsnokságon. Ekkor, bár felszólították rá, sem szolgálati fegyverét, sem egyenruháját nem adta le.

Emlékezet szerint a fegyverek november végéig a disznóólban voltak. Azok további sorsáról azonban két verziót is előadott. A 2. kihallgatásán azt mondta, hogy megkérte öccsét, Gábort, hogy tüntesse el azokat a háztól, aki ezt meg is tette. Elvitte a fegyvereket, és egy társával elrejtette azokat valahol egy erdőben lévő bunkerben. A 3. kihallgatásán viszont már arról számolt be, hogy az egyik este átjött hozzájuk Szűcs Gyula és elkérte tőle szolgálati géppisztolyát. Kérését nem indokolta meg, ő meg nem kérdezett rá. Egyszerűen csak szabadulni akart már a fegyverétől, így odaadta neki.

A vizsgálótiszt a BHÖ. 34. pont /1/ bekezdésben felvett lőfegyver- és lőszer-bejelentési és -beszolgáltatási kötelezettség elmulasztása és a BHÖ. 230. pontjában meghatározott társadalmi tulajdonban lévő vagyontárgyak elsikkasztása bűntette miatt 1957. december 3-án elrendelte Pataky Imre terheltként való felelősségre vonását. A terhelt elismerte bűnösségét a fegyver- és lőszerrejtegetés ügyében, azonban a katonai ruházatának megtartásával kapcsolatban nem érezte magát bűnösnek, leszerelésekor ugyanis bejelentette, hogy polgári ruhája pótlása céljából magánál tartja azokat.

A vizsgálat lezárása

Láthattuk, hogy a fegyverek 1956. november végi elrejtésével kapcsolatban a terheltek egymásnak ellentmondóan nyilatkoztak. Hegyi József vizsgáló 1957. november 29-én szembesítés alkalmával próbálta az ellentéteket feloldani. Pataky Gábor ez alkalommal is azt állította, hogy amikor Szűcs Gyula megtudta, hogy nekik elrejtett fegyvereik vannak, amelyeket kútba akarnak vetni, elkérte azokat tőlük, azzal az indokkal, hogy fegyveres harc esetén szüksége lesz rájuk. Szűcs segített neki a disznóólból előszedni a fegyvereket, és együtt átvitték azokat a közelben lakó Szűcsék udvarára, hogy ott elrejtsék egy fáskamrában. Szűcs viszont továbbra is tagadta, hogy ő elkérte volna Patakyéktól a fegyvereket, szerinte Pataky kérte meg őt arra, hogy segítsen neki eltüntetni azokat a háztól. Még Pataky édesanyja is beszélt vele ez ügyben, mire ő megígérte a segítségét. Azt is tagadta, hogy segített volna Patakynak a disznóólból előszedni az odarejtett fegyvereket. A szembesítés során tehát nem tisztázódott ez a kérdést.

A gyanúsítottak kihallgatásával párhuzamosan hét tanút (Lőrincz Katalint, Tomozi Tibort, Tugyi Jánosnét, Pesti Imrét, Mándoki Józsefet, Kiss Mihálynét és Szajkó Györgyöt) idéztek be a BM Gyorskocsi utcai épületébe, ahol meghallgatták őket a három fiatal 1956-os tevékenységével kapcsolatban. Ezek a tanúvallomások jórészt megerősítették a gyanúsítottak által elmondottakat.

A vizsgálótiszt 1957. december 6-án döntött a nyomozás befejezéséről. Megállapítása szerint a gyanúsítottak bűnös tevékenységét az alábbiak bizonyították:

1. A hét tanú vallomása.

2. A házkutatás és a helyszíni szemle során lefoglalt és az ügyhöz csatolt iratok és tárgyak (géppisztolyok, dobtárak, kézigránátok és honvédségi egyenruházati tárgyak).

3. A fegyver- és tűzszerészszakértői vélemények.

4. A rejtekhely feltárásáról készült jegyzőkönyv és fényképfelvételek.

5. A Pataky Imre katonakönyvéről készült fényképmásolat.

6. A XVIII. kerületi Rendőrkapitányság 48-as sz. őrsének 1957. júliusi jelentése a 2 darab céllövő puska átvételéről.

7. A Budapesti Katonai Ügyészségtől beszerzett honvédségi ruházati tárgyak árjegyzéke.

8. A terheltek egymásra tett és saját beismerő vallomásaik.

A vizsgálat végeztével a Pataky testvéreket 1957. december 16-án, Szűcs Gyulát pedig december 18-án ³⁷ átadták a Budapesti Katonai Ügyészségnek. ³⁸ Az ügy valószínűleg azért került katonai bíróság elé, mert Pataky Imre sorkatona volt cselekménye elkövetésekor.

Az elsőfokú ítélet

A Budapesti Katonai Bíróság 1958. február 3-án a Varga Imre hadbíró főhadnagy által vezetett zárt tárgyaláson vizsgálta az ügyet. A bíróság a B.VII.17/1958. sz. ítéletben bűnösnek mondta ki Szűcs Gyula elsőrendű és Pataky Gábor másodrendű vádlottakat a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedésben való tevékeny részvétel, ³⁹ robbanóanyag-rejtegetés, valamint fegyver- és lőszerrejtegetés bűntettében. Szűcs Gyulát ezért főbüntetésként 8 év börtönre, mellékbüntetésként pedig a törvényben meghatározott egyes állampolgári jogok gyakorlásától 10 év időtartamra való eltiltásra (azaz 10 év jogvesztésre) és teljes vagyonelkobzásra ítélte. Ugyanezekért Pataky Gábort főbüntetésként 4 év börtönre, mellékbüntetésként pedig 5 év jogvesztésre és teljes vagyonelkobzásra ítélte. A bíróság Pataky Imre tartalékos honvéd harmadrendű vádlottat fegyver- és lőszerrejtegetés, valamint társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett sikkasztás bűntettében marasztalta el, és 1 év 6 hónap börtönre, 1 év jogvesztésre ítélte, valamint kötelezte őt a honvédséget ért 1144 Ft anyagi kár megtérítésére. Ellenben a bíróság bűncselekmény hiánya miatt felmentette Pataky Imrét a robbanóanyag-rejtegetés vádja alól.⁴⁰

A bíróság az ítélet indoklásában azokat a cselekményeket sorolta fel, amiket mi a tanúvallomások alapján már ismerünk. Egyedül a fegyverek november végi elrejtésének körülményei voltak tisztázatlanok kissé, mert a vádlottak erre némileg másképp emlékeztek vissza. A bíróság azt a verziót fogadta el, hogy Szűcs Gyula elkérte Pataky Imrétől szolgálati géppisztolyát, és vállalkozott a fegyverek, a lőszerek és a gránátok elrejtésére. Ezután Szűcs és Pataky Gábor egy zsákban átvitte azokat Szűcsék udvarára, és elrejtették ott egy fáskamra padlásán. A fáskamra tulajdonosa azonban észrevette ezt, így Szűcs még azon a napon, az esti órákban kivitte a zsákot a Darugyár melletti szántóföldre, és elrejtette ott egy kukoricaszárkúp alá. Másnap, Pataky Gáborral találkozva, megegyeztek abban, hogy biztonságosabb helyre kell helyezni azt. Sötétedés után kimentek a szántóföldre, és a fegyvereket átvitték a Halmi dűlőben lévő bunkerhez. Itt a géppisztolyokat bezsírozták és a robbanóanyagokkal együtt elásták a bunker belső oldalán a laza homokban.

A bíróság előtt Szűcs Gyula azzal védekezett, hogy a fegyverekkel vadászni akart, és azért volt azokra szüksége. Pataky Gábor pedig azt hozta fel, hogy csak játszani akart a fegyverekkel. A bíróság természetesen nem fogadta el ezeket a védekezéseket, szerinte a későbbi fegyveres „ellenforradalmi” szándékuk miatt akarták megtartani azokat. Pataky Imre azzal érvelt, hogy azért tartotta magánál honvédségi ruházatát, mert nem volt polgári ruhája és egyszerűen szüksége volt rá. A bíróság ezt a védekezést sem tudta elfogadni. Az ítélet szerint nehéz körülményeire való tekintettel leszerelésekor kérelmeznie kellett volna, hogy szociális juttatásként adják ki számára ezeket a ruházati anyagokat, nem pedig törvénytelenül visszatartani.

Szűcs Gyula védője a tárgyaláson arra hivatkozott, hogy védence 1956 októberében egyszerűen csak belekeveredett a fegyveres csoportba, megtévedt és nem is igazán tudta, hogy miért is harcolnak. Pataky Gábor védője szerint védence az „ellenforradalmi” események során irigyelte azokat, akiknél fegyver volt, ezért szerzett magának is egyet. Továbbá arra hivatkozott, hogy védence politikai képzetlensége folytán nem ismerte fel, hogy valójában mi is történik az utcákon. A bíróság nem értett egyet a védelem álláspontjával, szerinte a vádlottak nagyon is tisztában voltak az „ellenforradalmi” csoportok céljaival, pontosan tudták, hogy ezek a csoportok a szovjet csapatok ellen akartak harcolni. Ennek ellenére mindketten csatlakoztak hozzájuk, különösen Szűcs esete volt súlyos, mert ő hosszabb időn keresztül vett részt e csoportok „bűnös” tevékenységében.

Pataky Gábor védője külön arra is hivatkozott, hogy védence csak a bátyját akarta menteni, amikor vállalkozott szolgálati géppisztolya elrejtésére. Ugyanis félt attól, hogy bátyját felelősségre fogják vonni, mert leszereléskor nem adta le fegyverét. A bíróság szerint ez a védekezés sem állt meg, hiszen akkor nem elrejteni, hanem az utcán egyszerűen csak eldobni kellett volna a géppisztolyt. Ebben az esetben bátyja hivatkozhatott volna arra, hogy azt tőle az „ellenforradalmárok” elvették, így pedig senki sem vonta volna őt felelősségre.

Pataky Imre védője arra is hivatkozott, hogy a védence azért nem törődött szolgálai fegyverével, mert abban az időben csak a nősülés gondolata foglalkoztatta. (!) Amikor 1956. november végén Szűcs elkérte tőle géppisztolyát, akkor pedig védence azt hitte, hogy végleg megsemmisítik azt, és csak hónapokkal később tudta meg, hogy vádlott társai egyszerűen csak elrejtették. A bíróság ezeket a védekezéseket sem tudta elfogadni, hiszen véleménye szerint a katonai szolgálata alatt megfelelő mértékben belenevelték a fegyvere iránti gondosságot, másrészt meg vádlott kezdetben saját maga rejtette el azt a disznóólban, és később is feltétlenül tudnia kellett sorsáról.

A Budapesti Katonai Ügyészség adatai szerint 1956. november 4-én a Ferihegyi repülőtér környékén a szovjet csapatokat egy ismeretlen „ellenforradalmi” csoport megtámadta. Mivel másnap Szűcs Gyula két embernek is eldicsekedett azzal, hogy ő is részt vett ebben a támadásban, az ügyészség szerint feltehető volt, hogy a vádlott valóban részt vett az akcióban. Mivel azonban ebben a vonatkozásban sem a bűnügyi iratokban, sem a tárgyaláson nem merült fel bizonyíték, a bíróság ennek megállapítását mellőzte. Tehát a bíróság nem foglalkozott ezzel a cselekménnyel, így Szűcs ítéletébe sem került bele.

Az ítélet szerint a vádlottak bűnösségét beismerő vallomásukon kívül a bírósági tárgyaláson meghallgatott kilenc tanú vallomása, valamint a bűnjelként lefoglalt tárgyi bizonyítékok (fegyverek, kézigránátok, lőszerek, ruházati felszerelések) és a helyszínről készült fényképek bizonyították.

A bíróság szerint a vádlottak által elkövetett cselekmények rendkívül súlyosak voltak és igen nagyfokú társadalmi veszélyességgel bírtak. Megállapítása szerinte Szűcs Gyula és a Pataky Gábor az egyik legsúlyosabb bűncselekményt követték el, amikor részt vettek a népi demokrácia megdöntésére szervezkedő csoportokban. A büntetés kiszabásánál a bíróság súlyosbító körülményként értékelte Szűcs terhére, hogy sorozatosan követte el cselekményeit, Szűcs és Pataky Gábor terhére azt, hogy a fegyvereket hosszú ideig rejtegették, Pataky Imre terhére azt, hogy cselekményét katonaként követte el, és mindhárom vádlott vonatkozásában azt, hogy cselekményüket a statárium ideje alatt követték el. Enyhítő körülményként vette azonban a bíróság figyelembe Szűcs Gyula és Pataky Gábor javára, hogy cselekményüket fiatal korban követték el, Pataky Imre javára, hogy a cselekmény elkövetését megelőzően aktívan részt vett az „ellenforradalmárok” ellen folytatott fegyveres harcban (Juta-domb), valamint mindhárom vádlott vonatkozásában beismerő vallomásukat és megbánást mutató magatartásukat.

A másodfokú ítélet

A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága ez ügyben tartott zárt fellebbezési tárgyalását dr. Sömjén György hadbíró őrnagy vezette 1958. április 30-án Budapesten. A bíróság a Katf.II.258/1958. sz. ítéletében részben megváltoztatta az elsőfokú ítéletet. Eszerint Pataky Gábor másodrendű vádlottat főbüntetésként 2 év és 6 hónap börtönre, mellékbüntetésként 3 év jogvesztésre és vagyona ¼ részének elkobzására ítélte, Pataky Imre harmadrendű vádlott esetében pedig a honvédség részére 1144 Ft kártérítés megfizetésére vonatkozó kötelezését mellőzte, egyebekben a bejelentett fellebbezéseket elutasította és az elsőfokú ítélet egyéb rendelkezéseit érintetlenül hagyta.

Az elsőfokú ítélet ellen a katonai ügyész mind a három vádlott esetében súlyosbításért, Szűcs Gyula védője a tényállás ellen és enyhítésért, Pataky Gábor védője ugyanezekért, Pataky Imre védője pedig enyhítésért és a büntetés végrehajtásának feltételes felfüggesztéséért jelentett be fellebbezést. A bejelentett perorvoslatok alapján a Legfelsőbb Bíróság teljes egészében felülvizsgálta az elsőfokú ítéletet, és úgy találta, hogy a tényállást a katonai bíróság a rendelkezésére álló bizonyítékok figyelembevételével és gondos mérlegelésével helyesen, aggálymentesen és a valóságnak megfelelően állapította meg. Ezáltal Szűcs Gyula és Pataky Gábor védője által a tényállás ellen bejelentett fellebbezések alaptalannak mutatkoztak.

Szűcs Gyula és Pataky Imre tekintetében a kiszabott büntetések mértékével is egyetértett a Legfelsőbb Bíróság, Pataky Gábor esetében azonban – betegségére való tekintettel – indokoltnak látta a büntetés enyhítését.

A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálat során azt észlelte, hogy az elsőfokú ítéletben Pataky Imre vádlottat 1144 Ft kártérítésre is kötelezte a katonai bíróság. Az ítélet indoklása szerint erre a vádlott által elsikkasztott katonai ruházati anyagok értéke alapján került sor. Mivel azonban ezeket a honvédségi tulajdont képző anyagokat a nyomozás során lefoglalták és az ítélet szerint a Honvéd Ruházati Szertárnak visszaadni rendelték, így a honvédséget ért kár teljes egészében megtérült, tehát a kártérítési kötelezésnek nincs alapja.

A másodfokú ítélet tehát jelentősen csökkentette Pataky Gábor büntetését, a kártérítési kötelezés eltörlésével pedig némileg enyhítette Pataky Imréét.

A szereplők utóélete

Szűcs Gyula több mint 5 évet letöltött büntetéséből, 1963. március végén, az amnesztia ⁴¹ során szabadult a Budapesti Országos Börtönből. Mivel a politikai rendőrség továbbra is különösen veszélyes elemként tartotta nyilván, a BRFK Politikai Osztály Területi Alosztálya 1963. október 1-én figyelő dossziét (F-7475) ⁴² nyitott ellenőrzésére.⁴³ 1964-ben még a XVIII. kerületben lakott, és a Fővárosi Vegyesipari Vállalatnál dolgozott.⁴⁴

Pataky Gábor az egész büntetését kitöltötte. 1963 augusztusától a Budapesti Kőolajipari Gépgyárban dolgozott mint elektroműszerész.

Pataky Imre több mint 11 hónapot kitöltött büntetéséből, 1959. április végén közkegyelemben részesült. ⁴⁵ Továbbra is a kerületben lakott és 1961 végétől műszerészként a Távközlési Mérőkészülékeket Készítő és Javító Vállalatnál dolgozott.

És a bunker…

A Péterhalmi-erdőben, az egykori Darugyár melletti bunkerben a forradalom után legalább kétszer rejtettek el fegyvereket: egyszer a Baross utcai felkelők, egyszer pedig Szűcsék. A szerző e tanulmány kapcsán megpróbálta megkeresni a létesítményt, és talált is a sétaút mellett egy földből kiálló betonépítményt, talán az lehetett a valamikori bunker egyik bejárata. Idővel azonban feltöltötték földdel, talán sittel is, így jelenleg nem járható be az objektum.

1. A dosszié pontos jelzete: ÁBTL 3.1.9. V-143219. Szűcs Gyula és társai.
2. A BM II/5. (Belsőreakció-elhárító) Osztály b. alosztálya az 1956-os forradalom után újjászerveződött politikai rendőrség horthysta erőszakszervezetek volt tagja ellen nyomozó részlege volt. Lásd bővebben: TAKÁCS Tibor: A belső reakció elleni elhárító osztály, 1956-1962. Betekintő, 2010/3. ^{www.betekinto.hu/2010_3_takacs} (A letöltés ideje: 2016. november 9.)
3. Annyit tudunk az ügynökről, hogy a forradalom alatt exponálta magát a XVIII. kerületben, valószínűleg a Baross utcai fegyveres csoport egyik vezetője volt. E terhelő adatok alapján 1957 áprilisában szervezhették be ügynöknek.
4. Ma Kossuth Lajos tér.
5. Itt valószínűleg egy 1933 M 7,62 mm-es TT (Tula Tokarev) öntöltő pisztolyról van szó, amelyet Fjodor Vasziljevics Tokarev szovjet-orosz fegyverkonstruktőr tervezett. A fegyvert a szovjet Vörös Hadseregnél 1933-ban, a Magyar Honvédségnél 1948-ban rendszeresítették.
6. Rny, azaz rendőrnyomozó
7. Szimon József (1927.07.21. – ?) személyzeti anyaga nincs az ÁBTL őrizetében, így csak kevés információval rendelkezünk róla. Az biztos, hogy 1957-ben operatív beosztottként a BM II/5-b. alosztályon teljesített szolgálatot, 1960 májusától már csoportvezető volt itt. 1962-ben átkerült a hírszerzéshez, ahol 1967-ben alosztályvezetői kinevezést kapott. 1984. augusztus 31-ei hatállyal helyezték nyugállományba, addig a BM III/I-2. (Külső Elhárítási) Osztály r. alezredes rendfokozatú kiemelt fő operatív beosztottja volt. Lásd: ÁBTL 2.8.1. 02470/1957.08.15. BM h. pcs., ÁBTL 2.8.1. 221/1960.05.10. BM pcs., ÁBTL 2.8.2.6. 064/1961.06.02. BM II. Főov. pcs., ÁBTL 2.8.2.6. 00254/1967.10.11. BM h. pcs., ÁBTL 2.8.2.6. 009/178/1984.07.04. BM h. pcs.
8. A tartótiszt szerint az ügynök együttérzett az „ellenforradalmi elemekkel”, nem szívesen jelentett róluk terhelő adatot. Lelkiismereti problémái voltak, hogy felderítette ezt az ügyet. Miután azonban megfenyegették, hogy „vagy dolgozik, vagy megy a börtönbe”, megváltozott a magatartása.
9. Bár a dossziét olvasva a kézzel írt aláírások esetében mindig a Pataky családnévvel találkozunk, a hivatalos rendőrségi és bírósági iratokon következetesen ragaszkodtak a Pataki változathoz.
10. Itt a magyar tervezésű 48 M nyeles kézigránátokról van szó, amelyet Vécsey Zoltán százados tervezett 1942-ben. A gránátot a Magyar Királyi Honvédségnél 1942-ben, majd az új Magyar Honvédségnél 1948-ban rendszeresítették. Lásd: LAURENSZKY Ernő: A forradalom fegyverei – 1956. ^{http://server2001.rev.hu/msite/display_item.asp?id=3&act=fe} (A letöltés időpontja: 2016. november 9.)
11. Itt a szovjet 1941 M 7,62 mm-es PPS géppisztoly magyar gyártású változatról van szó. Az eredeti fegyvert Georgij Spagin szovjet fegyverkonstruktőr tervezte. Magyarországon a FÉG gyártotta őket, és 48 M alatt 1948-ban rendszeresítették a Magyar Honvédségnél. Lásd: Wikipédia ^{https://hu.wikipedia.org/wiki/PPS%E2%80%9341} (A letöltés időpontja: 2016. november 9.)
12. Hegyi József (1920–-1992) 1950 tavaszán került az ÁVH állományába. Kezdetben különböző megyei osztályoknál szolgált, majd 1953-ban a BM Személyzeti Főosztály II. (Vidéki) Osztályára került. 1956. november elejétől az I. Forradalmi Karhatalmi Ezredben tevékenykedett, majd 1957. januártól a Vizsgálati Osztályon dolgozott. 1957. december 15-től az Operatív Nyilvántartó Osztályon, majd 1971. július 1-től a BM Nyilvántartó Központ 1. Osztályán teljesített szolgálatot. Innen helyezték nyugállományba 1975. április 30-ai hatállyal r. alezredes rendfokozatban. Lásd: ÁBTL 2.8.1. 6895. Hegyi József
13. A vizsgálati osztály 1956-os forradalom utáni munkájáról lásd bővebben: PAPP István: A Politikai Nyomozó Főosztály Vizsgálati Osztályának szervezettörténete (1956–1962). Betekintő, 2010/1. ^{http://www.betekinto.hu/2010_1_papp} (A letöltés időpontja: 2016. november 7.)
14. Az ügynöktől kapott információkat persze közvetlenül nem lehetett felhasználni a fiatalok ellen, mert az a hálózati személy dekonspirációjához vezethetett volna. Így az ügyet vizsgálóknak ezeket az adatokat más úton is be kellett szerezniük.
15. BHÖ, azaz Hatályos Anyagi Büntetőjogi Szabályok Hivatalos Összeállítása. Ezt az Igazságügyi Minisztérium 1952-ben állította össze a büntetőjogi törvényi szabályozás teljessé tétele érdekében.
16. Itt valószínűleg a 48 M 5,62 mm-es FÉG kispuskáról van szó, amelyet Balogh Ambrus tervezett 1948-ban. Lásd: MADARAS József: Fegyvertörténelem. Magyar kézilőfegyver-gyártás története 14. ^{http://www.kaliber.hu/cikkek/fegyvertortenelem.html} (A letöltés időpontja: 2016. november 8.)
17. Az Épületgépgyártó és Javító Vállalatot nevezték így a helybeliek.
18. Budapest, IX. Soroksári út 47–49.
19. Ma Üllői út.
20. A kút tisztíttatása során, 1957. július 9-én előkerültek a fegyverek, amelyeket ekkor leadtak a Nagyenyed utcai (48-as számú) rendőrőrsről a helyszínre érkező rendőröknek.
21. esti Imre 1957. november 21-i tanúkihallgatási jegyzőkönyve szerint a ház ekkor egy Fenyvesi vezetéknevű személyé volt.
22. A régi lőrinci temető, a Honvéd utcával szemben.
23. Ma Sztehlo Gábor Evangélikus Gimnázium.
24. Az Üllői úton egyetlen olyan épületet ismerünk, ahol a gyógyszertár felett lakás is volt abban az időben. Ez a mai Üllői út 425., a Polgármesteri Hivatallal szemben.
25. Az 1956-os XVIII. kerületi felkelő csoportokról lásd: FEITL István: 1956 Mikrotörténetek. Pestszentlőrincről, Pestszentimréről. Napvilág Kiadó, Budapest, 2011.
26. Ma Bókay Árpád Általános Iskola
27. Ez ugyanaz a bunker volt, ahová 1956. november közepén a Baross utcai csoport tagjaival a fegyvereiket elrejtették. November végére azonban azok a fegyverek már eltűntek onnan.
28. A BM Vizsgálati Osztálya Tóth György szerepét is megvizsgálta az ügyben. Az ekkor még kiskorú személy őszinte beismerő vallomására, megbánó magatartására, az általa elkövetet bűncselekmény csekély voltára – és valószínűleg rendőrtiszt édesapjára – tekintettel azonban az ellene folyó nyomozást vádemelés nélkül beszüntették.
29. Budapest, VII. Klauzál utca 30.
30. MTH, azaz Munkaerőtartalékok Hivatala
31. Budapest, VII. Wesselényi utca 52.
32. E laktanya a mellette álló Gábor Áron laktanyával együtt az Üllői úton állt (részben a jelenlegi Népliget Autóbusz-pályaudvar helyén). E két laktanya egybenyitásával jött létre 1957. március 1-jén az Egyesített Tiszti Iskola (IX. Üllői út 130-131.). Lásd: DR. OROSZI Antal: Ötven évvel ezelőtt ^{http://www.zmne.hu/Forum/07masodik/otven_.htm} (A letöltés időpontja: 2016. december 6.)
33. Pataky állítását alátámasztja Szajkó György is, aki ugyanerről számolt be 1957. november 21-én tett tanúvallomásban.
34. Pestszentlőrincen több helyen voltak kisebb-nagyobb homok- és kavicskitermelések, II. világháborús óvóhelyek, katonai állások, ezekről lehet szó.
35. Gimnasztyorka: zárt, magas nyakú bebújós szovjet katonai zubbony, amit nadrágon kívül, övvel viseltek.
36. Ebben az időben volt egy Bajcsy-Zsilinszky út Pestlőrincen és egy Bajcsy-Zsilinszky utca Pestimrén.
37. Egy másik irat szerint őt is december 16-án adták át az ügyészségnek. Lásd: ÁBTL 2.2.1. II/6. 4/437. Szűcs Gyula operatív kartonja
38. Lásd: ÁBTL 3.1.9. Vizsgálati napló III/1. Osztály I. sorozat III. kötet. 45., 50. és 54.
39. Megjegyzendő, hogy ez a vádpont nem szerepelt a Hegyi József rny. százados által 1957. november 30-án hozott határozatban, amelyben elrendelte Pataky Gábor terheltként való felelősségre vonását. Valószínűleg a Budapesti Katonai Ügyészség emelte ellene ezt a vádat.
40. Ezt a vádat a Budapesti Katonai Ügyészség emelte Pataky Imre ellen, a bíróság azonban máshogy értékelte a bizonyítékokat és felmentette Patakyt e vád alól.
41. Az amnesztiáról a Népköztársaság Elnöki Tanácsának a közkegyelem gyakorlásáról szóló 1963. évi 4. sz. (március 22.) törvényerejű rendelete rendelkezett.
42. A figyelő dosszié sajnos nem került az ÁBTL őrizetébe, valószínűleg idővel megsemmisítették a politikai rendőrségen.
43. A figyelő dossziés személyekről lásd bővebben: ORGOVÁNYI István: A társadalomra különösen veszélyes ellenséges elemek ellenőrzése 1959-1989. Betekintő, 2012/4. ^{http://www.betekinto.hu/2012_4_orgovanyi} (A letöltés ideje: 2016. november 7.)
44. ÁBTL 2.2.1. I/9. 9/657-658. Szűcs Gyula operatív kartonja.
45. Idő előtti szabadulása a Népköztársaság Elnöki Tanácsának a részleges közkegyelem gyakorlásáról szóló 1959. évi 12. sz. (április 3.) törvényerejű rendelet alapján történhetett meg. A politikai okból maximum két évre elítélt személyek kaphattak kegyelmet ekkor.