Visszaemlékezések
A megélt történetek közelebb viszik az olvasót a fontos történelmi eseményekhez, és a személyes emlékek rengeteg olyan részlettel szolgálhatnak, melyek soha nem kerültek be a hivatalos iratokba.
Bővebben ≫A visszaemlékezés azonban szubjektív műfaj. Egy nézőpontból ismerjük meg a történetet. Tudjuk, hogy emlékezetünket annyi minden befolyásolhatja, összekeveredhetnek a dátumok, a történések, bizonytalanná válhatnak a szereplők, a helyszínek. Nincs ez másképp 1956 sok éven át elhallgatott, a hivatalos történetírásban és a „magántörténelemben” különbözően megítélt eseményeivel sem. A 30-50 év távlatából készített interjúk, emlékezések, önéletírások szövegében található helyi intézmény- és földrajzi neveket, ha azok a maitól eltérőek, lábjegyzetben oldottuk fel. Az ellentmondások számbavétele, a történetek összegzése viszont a korszakot feldolgozó történészek feladata.
Tiszteletre méltó, hogy 1956-ról időben és térben távol, több esetben évtizedek óta határainkon túl élő emlékezők is hajlandóak voltak felidézni a forradalom idején történteket és kendőzetlenül elénk tárni sokszor máig fájó sebeiket.
Köszönjük, hogy megosztották velünk emlékeiket.
Visszaemlékezések
Bányai László: 12 év alatt hétszer
Terényi Ferenc: ’56. október, Budapest
Plivelic Iván: Az én forradalmam
A lőrinci pártház védője – Fonyódi János visszaemlékezése
A lőrinci pártház ostromlója – Kabelács Vilmos visszaemlékezése
A XVIII. kerületi Forradalmi Bizottság egyetemi hallgató tagja – Lévai Sándor visszaemlékezése
A nemzetőr – Csürke Károly visszaemlékezése
Tragédia a Béke tér melletti Fröhling-pékségnél
A pestlőrinci állomás forgalmistája – Kardos Kázmér visszaemlékezése
Élelmiszerbeszerzés a forradalom alatt
A kereskedőtanuló – Borbély Erzsébet visszaemlékezése
A középiskolai tanár – Ifj. Mányoki Sándorné visszaemlékezése
A tanítónő – Szöllősy Antalné visszaemlékezése
A textilgyári fotós – Torma Endre visszaemlékezése
A katolikus pap – Varjú Imre atya