1956-2016

A textilgyári fotós – Torma Endre visszaemlékezése

A textilgyári fotós – Torma Endre visszaemlékezése


1956-ban a Kossuth Lajos utcában laktunk. A Kispesti Textilgyárban dolgoztam, ahol textiltechnikusként újítási előadó voltam.

A forradalom kirobbanásakor az ott lakó Sebestyén Károly gyári sofőr és néhány ember kövekkel elbarikádozták a főbejárat előtti részt. Közéjük raktak üres hegesztőpalackokat, így megakadályozták az autóval való bejutást. A gyárba csak a szovjet csapatok tudtak bejönni.

A munkástanács hamar felállt, október végén már önálló irodájuk volt. Megválasztották a vezetőjüket, egy Babos nevű szövőművezetőt. Tagja volt nagybátyánk is, Soltész Ödön, aki több mint három évet töltött Recsken, és az akkori automata szövő vezetőjeként dolgozott. Közismert ember volt, akire hallgattak, de ő semmilyen politikai tevékenységet nem akart vállalni.

Később természetesen a szovjetek átvették az üzemet, előbb-utóbb kialakult a rend, és elkezdett dolgozni az üzem.

Nagyon szerettem már fiatalkoromban is fényképezni, így a forradalom kirobbanása után közvetlenül azon gondolkoztam, hogy valamit meg kellene örökíteni abból, ami itt, a környékünkön történik.

A hallottak alapján két helyszínt terveztem megnézni, az Üllői úton levő lőrinci iparvasúti és a lajosmizsei vasúti kereszteződést, utóbbit a kispesti vasútállomásnál. Egy öreg, kopott táskába rejtettem el a fényképezőgépet, de nem mertem túl közel menni, mert mindenki gyalog közlekedett, és nem lehetett tudni, ki és hogyan fogja fel az én fényképezésemet. A lajosmizsei vasútnál készült fényképen látszik, hogy a kereszteződést kőhalmokkal próbálták telerakni, hogy megakadályozzák, vagy nehezítsék a tankok főváros felé menő útját. Elég hamar elpucoltak egy nyomtávot, és ugyanez történt az Iparvasútnál is.

Viszonylag messziről fotóztam, és azt is láttam, amikor egy vagont is rá akartak tolni a sínekre. Az Üllői úton kőbarikádok voltak. A Vasvári Pál utca és az Üllői út sarkán volt a Fröhling-pékség1, volt egy ágyú a másik oldalon.

Akkor már nem folyt lövöldözés. A villamost talán novemberben tudták elindítani. Azután megindult az élet: élelmiszerre volt szükség, és a munkahelyükre mentek az emberek.

A forradalom áldozatait november elején temették el a lőrinci temetőben. Én is ott voltam a Szekeres nevű Üllői úti fodrász fiának a temetésén. Lévai Sanyi nevű osztálytársa búcsúztatta. Amikor felszámolták a forradalmi egységeket és a szovjetek bevonultak Budapestre, ő eltűnt. Valahová vidékre ment, jóval később került elő.


(Lejegyezte Torma Imre 2006-ban.)

1 Ez nem a Béke téren túli Fröhling-pékség, hanem a másik, a Fővárosi Sütőipari Vállalat 1802. számú üzemegysége a Vasvári Pál utca sarkán.