1956-2016

Grünvald Mária: Dr. Balogh György, a XVIII. kerületi Ideiglenes Nemzeti Forradalmi Bizottság elnöke

Grünvald MáriaDr. Balogh György, a XVIII. kerületi Ideiglenes Nemzeti Forradalmi Bizottság elnöke1


Dr. Balogh György 1904-ben született Kispesten, 1937-től gyakorló ügyvéd, 1939-től párton kívüliként tagja volt Pestszentlőrinc város képviselő-testületének. Amikor 1944. március 19. – a német megszállás – után eltávolították a polgármestert, dr. Balogh Gézát és Kökény Béla főjegyzőt, egy időre ő is visszavonult a helyi politikától. 1945 elején mint köztiszteletben álló polgár, ő is tagja a megalakuló Pestszentlőrinci Nemzeti Bizottságnak, a város életét újraindító testületnek. Az 1945-ös októberi helyhatósági választásokon a Független Kisgazda Párt második embere Hargittay Ernő mögött, a kerületi párt ügyésze. A képviselő-testület két bizottságába is beválasztották. Tagja a jogügyi szakbizottságnak, valamint a gazdasági és pénzügyi bizottságnak. Az 1945-ös novemberi országgyűlési választáson szintén a kisgazda párt színeiben indult, és pótképviselővé választották. A kisgazdapárt 1947-48-as szétverése után független képviselő volt, 1949 után visszavonult a politikai élettől. Ügyvédként dolgozott, 1952-től a 19. számú ügyvédi munkaközösség tagja lett.

1950-ben Pestszentlőrinc és Pestszentimre Budapest XVIII. kerületévé alakult. Szovjet mintára nálunk is létrejött a tanácsrendszer. A szociáldemokrata polgármestert, Józsa Sándort Lakatos Gyula, a tanács vb-elnöke váltotta fel a kerület élén, őt pedig 1954-től Vig László. A források szerint Vig László munkáját elég sok támadás érte. A bírálatoknak időnként a fővárosi sajtó is helyet adott. Az Esti Budapest 1956. szeptember 26-i száma „Vig kontra Farkas” címmel közölt írást Farkas Lajos tanácstaggá választásáról. Felmerült a pár évvel korábban még elképzelhetetlen kérdés: „vagy a nép választ, vagy pedig hatalmi szóval választanak”. Lakatos Gyula, a korábbi vb-elnök kifejtette: „Úgy érzem, nincs Vig elvtársnak talaja ebben a kerületben.” Az 1956-os forradalom hónapjában, október 2-án a tanácsülés jegyzőkönyve szerint komoly viták vagy inkább veszekedések jellemezték a testület munkáját. Ma már nehéz eldönteni, mennyi volt a személyes sértettség és mennyi a politika ezekben a vitákban. Tény, hogy a kerület vezetése megosztott volt. Vig László érezve a felé áramló bizalmatlanságot, 1956. október 25-én arra a hírre, hogy megtámadták a kerületi pártházat, elhagyta a tanácsházát, és csak 1956. november 10-én tért vissza.2 Felesége a „személyes holmik ügyében” 1956. október 30-án telefonált a tanácsházára. Dr. Balogh György, aki a vb-elnök szobájában tartózkodott, biztosította az asszonyt, hogy „innen egy gyufaszál sem fog elveszni”. De hogyan került a köztiszteletben álló Balogh György ügyvéd a tanácsházára, a vb-elnök szobájába?

Dr. Balogh György 1956. október 28-án került ismét a helyi politika élvonalába. Szabó Gábor, a Fővárosi Tanács dolgozója és Kővári Sándor százados, a kerületi légóparancsnok megkeresték. Közölték vele, hogy a kerület vezetősége a helyét elhagyta, össze kell hívni az 1945–49-ben működő Nemzeti Bizottságot. Velük együtt ment a tanácsházára, ahol már ott volt Lakatos Gyula a kommunisták részéről, Sokoray Károly, a nagy tiszteletnek örvendő lelkész. Összesen vagy 20-22 ember. Itt ismerkedett meg Papp Sándor rendőr alezredessel, a kapitányság vezetőjével. Lakatos Gyula szólalt fel, elmondta, hogy miután a kerület vezetősége elhagyta a helyét, szükségessé vált az 1945-ös Nemzeti Bizottság összehívása. Dr. Balogh György kifejtette, csak abban az esetben hajlandó a bizottságban dolgozni, ha „a bizottság minden politikától mentesen kizárólag a kerület nyugalmát és közellátását fogja szolgálni3 Ezt a jelenlevők helyesléssel fogadták, majd Lakatos Gyulát megválasztották elnöknek. Lakatos Gyula október 30-ra, kedden 12 órára tűzte ki a következő ülést.

Október 29-i dátummal stencilezett lap jelent meg, ebben „Budapest XVIII. kerület Ideiglenes Nemzeti Bizottság Operatív Bizottsága” értesítette a XVIII. kerület „dolgozóit”, hogy megalakult az Ideiglenes Nemzeti Bizottság és megkezdte működését. 18 tag nevét sorolta fel, tisztségek megjelölése nélkül. Érdekességként: első helyen dr. Balogh György neve szerepel, ügyvéd titulussal, Lakatos Gyula „nyugdíjas”, de a listán van Papp Ferenc néven a kerületi rendőrkapitányság vezetője, illetve Somogyi László római katolikus plébános, Sokoray Károly evangélikus lelkész, Gergelics Imre, a „felkelők vezetője”, Szabó Gábor a „Fővárosi tanács dolgozója”, ifj. Száyer4 Nándor „egyetemi hallgató”. „Közös erővel a rend, nyugalom, szabadság, függetlenség és jólét megteremtéséért” jelszóval búcsúzik a röpirat.

Dr. Balogh György október 30-án, amikor elindult a tervezett ülésre, beleütközött a Kossuth Lajos téren gyülekező többezres tömegbe. Hangosbemondók tudatták az egybegyűltekkel, hogy Ideiglenes Forradalmi Nemzeti Bizottságot választanak. Dr. Balogh György Szabó Gáborral a tömeg közé vegyülve azt hallotta, hogy őt szeretnék megválasztani elnöknek. Ő viszont Kökény (korábban Kuszenda) Bélát ajánlotta, aki 1944-ig (míg a német megszállás után el nem távolították) főjegyző volt. Elindultak Kökény lakására, de útközben találkoztak vele, és ő a leghatározottabban kijelentette, hogy nem vállal semmilyen funkciót. A Hősök terén ifj. Száyer Nándor olvasta fel a listát, elsőként dr. Balogh György mint elnök nevét. Az összegyűlt emberek elfogadták. Balogh György rövid beszédet intézett a mintegy 5000-6000 főnyi tömeghez. Elmondta, azzal a feltétellel vállalja a funkciót, ha az minden politikától mentes lesz. „Ideiglenesen és átmenetileg a rend helyreállításáig, a kerület lakosságának ellátását, a személy és vagyonbiztonság óvását végzem”. Ezt követően megválasztották a többi nemzeti bizottsági tagot.

A Nemzeti Bizottság dr. Balogh György javaslatára átment a tanácsházára5. Az üléséről fennmaradt jegyzőkönyvből a következőket tudhatjuk meg:

Fontosnak tartották legitimációjukat. Kijelentették, hogy „a bizottság tagjait közfelkiáltással egyhangúan a város lakói választották meg”. Megválasztották a vezetőséget. Elnök dr. Balogh György, helyettese ifj. Száyer Nándor, titkára Kiss Ernő lett. A kerületi üzemek tagokat küldtek a nemzeti bizottságba, így képviseltetve magukat. Az üzemek forradalmi munkástanácsa a bizottságba Csupor Gézát mint a Lőrinci Hengermű, Horváth Sándort mint a Lőrinci Fam. KTSZ dolgozóját, Serfőző Mihálynét mint a Szalag- és Csipkegyár dolgozóját delegálta. Papp Sándor a rendőrség vezetője bejelentette, hogy a közbiztonság fenntartása céljára 20 üzemi dolgozót kér. A bizottság úgy döntött, saját tagjait igazolvánnyal látja el, bélyegzőt készíttet, melynek szövege: „XVIII. ker. Id. Nemz. Biz.”

Kimondták, hogy a bizottság „az összes rendelkezésre álló eszközök felhasználásával gondoskodik a város lakosságának közellátásáról, vagyon- és személyi biztonságáról”, a harcok következtében hajléktalanokká váltak elhelyezése céljából sürgősen megállapítja, melyek az e célra igénybe vehető helyiségek, a közellátási helyzet tisztázása végett Heller, a Közért igazgatója tegyen jelentést. Foglalkoztak a „sütőmestereknek való tüzelőellátás” biztosításával.

Felszólították a tanács volt dolgozóit, hogy azonnal foglalják el munkahelyeiket, állapítsák meg, hogy milyen mennyiségben, milyen élelmiszerkészletek állnak rendelkezésre, ugyanezt állapítsák meg a takarmányra is. Az összes közszükségleti cikkekre nyújtsanak tájékoztatást. Vegyék nyilvántartásba a közlekedési eszközöket, személy- és teherautókat. Állapítsák meg, hogy a harcok következtében hány lakás vált lakhatatlanná. Továbbá, hogy „a pártok részére hol, milyen helyiségek lesznek juttathatók. Elsősorban olyan helyiségek, amelyek átalakítás nélkül lakás céljára nem használhatók. Üzlethelyiségek.” Letartóztatása után vallatóinak dr. Balogh György azt mondta, hogy a szociáldemokrata párt számára a volt népfront üléstermét, a kisgazda pártnak pedig a Magyar Dolgozók Pártja6 egyik alapszervezetének helyiségét utalta ki. Az üzemek munkástanácsaihoz felhívást intéztek, hogy azokat őrizetlenül ne hagyják, az esetlegesen ott levő fegyvereket kutassák fel és szolgáltassák be a XVIII. kerületi Rendőrkapitányságra. A bizottság határozatot hozott, hogy az összes hősi halottat, a város költségén, ünnepélyesen díszsírhelyen helyezik el. Elfogadták, hogy a „Városháza épületének biztonságára a légoltalmi szolgálatos Kővári Sándor, R. Tóth Antal, Mohos Gyula gondoskodnak, akik állandó telefonügyeletet is tartanak a karhatalomnál.”

Utasítást bocsátottak ki a karhatalmi alakulat részére: „Tekintettel a külföld messzemenő megbecsülésére, melyet felmérhetetlen áldozattal magyar testvéreink szerveztek meg a szabadság szent ügyéért folytatott hősi harcokkal, nem engedhető meg az, hogy most bárki is túlkapásaival, antiszemita megnyilatkozással, bármi más egyéni megtorlással bemocskolja. Éppen ezért felhívjuk, s egyben utasítjuk a Nemzeti Karhatalom minden tagját, hogy az efféle megnyilatkozásokat a legmesszebbmenő éberséggel előzzék meg, illetve minden módon akadályozzák meg.”

1956. november 4-ig, a második szovjet támadásig, dr. Balogh György minden nap a tanácsházán dolgozott. A bizottság tagjai, az elnök irányításával beindították, működtették a tanács adminisztrációs apparátusát, intézték a „folyó ügyeket”. Letartóztatása után, kihallgatásán fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy összehívta a tanácsi dolgozókat, és közölte: „senkit nem bocsátunk el”.

Kiemelten fontosnak tartották, hogy atrocitás ne történjen, senkit se üldözzenek. Megállapítható, hogy rendkívül körültekintően, takarékosan gazdálkodtak. Ezt azért fontos hangsúlyozni, mert a kihallgatók igyekeztek valami gazdasági színezetű ügyet is a nyakába varrni. Dr. Balogh György elismerte, hogy a tanács szociális osztályának rendelkezésére álló pénzösszegből a börtönből szabadult elítéltek segélyezésére fejenként 100-300 forint segélyt utalt ki, minden esetben a szociális osztály javaslata szerint. Jelentkezett nála a lőrinci irodalmi kör azzal, hogy egy helyi lapot szeretne beindítani. Némi alkudozás után számukra is kiutalt 600 forintot. A Lőrinci Újságról van szó, amely 1956. november 3-án meg is jelent. A takarékos gazdálkodást támasztja alá Farkas István, a pénzügyi osztály vezetőjének beszámolója. Ő 1957. január 15-én, a tanácsülésen az akkor már ellenforradalomnak titulált események felelőseit firtató kérdésre elmondta, körülbelül 20 ezer forintot fizettek ki, ebből mindössze 5000, ami nem illeszkedik a tanács költségvetésébe. Azt az „akkor működő rendőrség élelmiszer vásárlásra fordította”.

A másik gazdasági színezetű vád már a tragikomikum határait súrolja. Ez a „Jaksáné tulajdonát képező hízott sertés” esete. Az utcabizalmi jelezte, hogy a „disznó napok óta nem volt élelmezve, és az elhullás veszélye áll fenn”. Dr. Balogh György utasítására „a szociális ügyosztályon keresztül intézkedtek a levágásáról, és a többi vidékről küldött ajándék élelmiszerrel együtt a kerület lakosságának ki lett osztva térítés nélkül”. Jaksáné dr. Balogh György letartóztatása után, bár felrótta a hízott sertés kényszervágását, elismerte, hogy éppen „illegalitásban” tartózkodtak, ezért nem tudták etetni.

Október 30-án, a nemzeti bizottság megválasztása és első ülése után úgy döntöttek, hogy november 3-án tartják a következő ülést. Dr. Balogh György november 2-án értesítést kapott, hogy másnap az I. kerületi tanácsházán a kerületi nemzeti bizottsági elnököknek értekezletet tartanak. Miközben ő az I. kerületben Bethler Péter beszámolóját hallgatta a fővárosi nemzeti bizottság megalakulásáról, összetételéről, illetve az általános sztrájk folytatásáról vagy beszüntetéséről, Pestszentlőrinc–Pestszentimrén Kis Ernő nemzeti bizottsági titkár és ifj. Száyer Nándor vezették a kerületi ülést. Dr. Balogh György a lelkükre kötötte, mondják el, „oda kell hatnunk, hogy a városban mindenféle kilengést megakadályozzunk”, illetve számoljanak be a bizottság addigi munkájáról. Dr. Balogh György csak az ülés végére érkezett vissza a fővárosból. Éppen jókor, hogy dr. Kiskovács Sándor és Papp Zoltán ügyészek jelenthessék neki, az a hír járja, hogy „népítéletre készülnek a Hősök terén”. Azonnal magához hívatta Papp alezredest, a rendőrség és Gergelics Imrét, a felkelők vezetőjét, illetve egy századosi rangban levő tisztet a katonaság részéről7. Papp közölte, hogy ők nem tudnak a népítéletről, de „fokozottabban fognak ügyelni, hogy ezt megakadályozzák”. A népítélet, mint tudjuk, elmaradt.

1956. november 4-én, hajnalban a szovjet csapatok ismét támadást indítottak Budapest ellen, Kádár János, elárulva Nagy Imre miniszterelnököt, ellenkormányt hozott létre. November 8-án dr. Balogh György átadta a „kerületi tanács további vezetését a tanácsházán megjelent Fejes Gábor VB titkárnak”. Néhány nap múlva előkerült Vig László is, és november 11-én levelet intézett az ideiglenes forradalmi bizottság elnökéhez:

Kedves Balogh Barátom! Kérlek légy szíves hozzám bejönni, amikor időd engedi. Szeretnék Véled beszélni, arra kérlek csupán, hogy minél hamarább gyere be.” Majd november 14-én ismét tollat ragadt: „Kedves Balogh Barátom! A most meginduló vöröskeresztes akció bizottságban, – amely biztosítja a kerületbe érkező vöröskeresztes csomagok igazságos elosztását – szeretnénk tégedet is bevonni, amennyiben erre vállalkozni tudsz, úgy kérlek, jelentkezzél a kerületi Végrehajtó Bizottságnál.” Dr. Balogh György vállalta a vöröskeresztes csomagok igazságos elosztását. Olyannyira sikeres volt, hogy 1956. december 18-án, a vb-ülésen, amit Lakner Gyula vezetett, 2000 forint tiszteletdíj kifizetését engedélyezték számára. Vöröskeresztes munkájáról 1957. január 30-án mondott le.


Tevékenységének megítélése néhány hét alatt gyökeres fordulatot vett. Az 1957. február 15-i tanácsülés jegyzőkönyve immár „ellenforradalomként” emlegette a lezajlott eseményeket, elkövetőket és bizonyítékokat keresett. 1957. június 27-29-én volt az újjászervezett kommunista párt (MSZMP) országos értekezlete. Elérkezettnek látták az időt a leszámolásra.

Dr. Balogh György Üllői út 207. szám alatti lakásán – a jegyzőkönyv tanúsága szerint – 1957. július 17-én, éjjel 22 óra 20 perckor jelentek meg a nyomozók Farkas István vezetésével. A házkutatás során lefoglalt „bűnjelek” között volt az Ideiglenes Forradalmi Nemzeti Bizottság alakuló üléséről készült jegyzőkönyv, a tagok névsora, utasítás a karhatalom számára, néhány személyes levél, dr. Balogh György képviselői megbízólevele, amit még a kisgazdapárttól kapott, az élelmiszer-kiosztással kapcsolatos papírok. Először Kistarcsára vitték, majd a Gyűjtőfogházba, a Markó utcába. Először közbiztonsági őrizetbe, majd az első kihallgatás (1957. augusztus 8.) után, augusztus 9-től, előzetes letartóztatásba helyezték. Kihallgatója Julinszky Rezső alhadnagy volt. A börtönhónapok mindennapi megpróbáltatásairól keveset tudunk. Feleségének a beszélőn elmondta, többször „megfuttatták”, szemüvege eltört. Az asszony helyi szinten is próbálkozott férje kiszabadításával, illetve orvosszakértői vizsgálatot kért. Egyetlen politikus sem állt ki a letartóztatott mellett. Vig László például kikiabált a házból, hogy „menjen el a kapuja elől”. Nyilvánvalóan féltek. Ekkor már Papp rendőr alezredes, a kapitányság vezetője is mint „ellenforradalmár” szerepelt az iratokban. Ki tudhatta, hogy a központi elvtársak hol húzzák meg a határt, ki tudhatta, holnap ki lesz még „ellenforradalmár”, „összeesküvő”?!

Az 1957. november 22-i orvosi vizsgálat részletes leírást adott a letartóztatott állapotáról: magas vérnyomásban, következményes szívtúltengésben és szívelváltozásban szenved. Ennek alapján a feleség abban bízott, hogy szabadlábra helyezik. A Fővárosi Főügyészséghez írt november 23-i levelében hangsúlyozta: „Tekintettel arra, hogy a férjem ellen felhozott adatok nem olyan súlyosak, melyek indokolttá tennék további fogvatartását, súlyos egészségi állapotára való tekintettel, tisztelettel kérem, hogy azonnali szabadlábra helyezését elrendelni szíveskedjenek.” Ez azonban nem történt meg.

Az akkori viszonyokhoz képest is hihetetlen gyenge lábakon álltak a vádak.

Nézzük, mit tudtak összeszedni ellene.: Dr. Balogh György államrendszer megdöntésére irányuló szervezkedés vezetője. Mint a XVIII. kerületi Ideiglenes Forradalmi Nemzeti Bizottság vezetője, szellemi irányítója volt a kerületben lezajlott eseményeknek. A vezetése alatt a Nemzeti Bizottság határozatot hozott a tanács kommunista vezetőinek leváltásáról. (Ez nem igaz, mert már elmenekültek.) Közpénzből ellenforradalmi lapnak, a Lőrinci Újságnak megindításához anyagi segítséget nyújtott. Részt vett a Nagy-Budapesti Nemzeti Bizottság értekezletén, ahonnan visszatérve beszámolt az ott elhangzottakról. Beszédében kifejtette, hogy minden üzem alakítsa meg a munkástanácsot, és a helyi munkástanácsok szervezzék meg a sztrájkot. (Ezt már nélküle megtették.) Mindaddig, míg a szovjet csapatok kivonulnak Magyarország területéről, sztrájkolni kell. (Ez sem az ő egyéni véleménye volt.) Kifejtette, hogy a munkástanácsok harcoljanak az ellen, hogy az üzemeken belül kommunista párthelyiség maradhasson. (A cél az volt, hogy az üzemekben semmilyen párthelyiség ne legyen!) Felvetette, hogy többpártrendszert kell létrehozni. Mint a kerületi Nemzeti Bizottság elnöke helyiséget utalt ki a kisgazda és szociáldemokrata párt részére. „Utasítására dr. Szabó Tibor, a XVIII. ker. Tanács jogügyi előadója a személyzeti anyagokat lefoglalta, majd a bizottság november 3-án tartott értekezletén egy 17 főt tartalmazó lista alapján megtárgyalták az előző kommunista vezetők leváltásának kérdését.” (Az utóbbi sem igaz, éppen ő intette le a többieket.)

A bírósági zárt tárgyalásra 1958. február 6-án került sor. A felesége a folyosón várakozott. A tárgyalás 9-től 17 óráig tartott. A bíró, egészségi állapotára tekintettel szabadlábra helyezte a vádlottat. A hazatérést és az utolsó órák történetét feleségétől tudjuk. Feleségével villamossal jöttek haza. Kínos helyzet alakult ki, amikor a tanúként beidézett Vig László is ugyanarra a villamosra akart felszállni. Dr. Balogh György kérésére nem szálltak fel, a következő járattal utaztak haza.



Dr. Balogh Györgyné súlyos feladat előtt állt. Miközben férje börtönben volt, annak édesanyja meghalt. Eddig nem közölte a szörnyű hírt férjével, vacsoránál is mindenféle kifogásokat kerestek, miért nincs jelen idős édesanyja. Ezután nyugovóra tértek. Dr. Balogh György kiszabadulásának éjszakáján rosszul lett, és február 7-én, hajnali fél ötkor meghalt. A boncolás megállapította, hogy „halála természetes okból, szívkoszorúér elégtelenség miatt” következett be. 54 éves volt. Elhurcolása előtt nem volt beteg.

1958. február 15-én, a pestszentlőrinci temetőben a református egyház szertartása szerint helyezték örök nyugalomra.

1 A család tulajdonában levő kihallgatási jegyzőkönyvek, vádirat, tanúvallomások, illetve a korabeli tanácsülések és vb-ülések jegyzőkönyvei felhasználásával. Elhangzott az 1956-os Forradalom és Szabadságharc 40. évfordulója tiszteletére rendezett történelmi emlékülésen. Helyszín: Bp. XVIII. kerületi Városháza nagyterme, 1996. október 22. 14 óra.

2 Lásd 1957. XI. 8-án tett tanúvallomása.

3 Jegyzőkönyv Dr. Balogh György 1. kihallgatásáról, 1957. augusztus 8.

4 Egyes forrásokban Szájer

5 Városház utca 16.

6 Azaz a kommunista párt

7 A katonatiszt nevét sajnos nem lehetett kideríteni.