Kislexikon
Bányai László
A Kispesti Textilgyár karbantartó esztergályosa, a kerületi nemzetőrség egyik vezetője. Ausztráliába emigrált, ott írta meg visszaemlékezéseit.
Bene András
A kőbányai Radiátorgyár lakatosa, kerületi nemzetőr.
Bősz Jenő
„Tehát úgy alakultak életem körülményei, hogy végső sorban Pestlőrincet nevezhetem anyámnak. Itt »pofoztak meg«, ha arra volt szükség, s bajaimból is itt emeltek fel” – írta önéletrajzában. 1936-ban született. Eleinte nevelőszülőknél, majd állami kollégiumokban nevelkedett. A Steinmetz Miklós Gimnázium diákja, a Pestszentlőrinc című irodalmi lap és a Lőrinci Újság szerkesztője. A forradalom után, 1957-ben érettségizett. Már 1953-tól dolgozni kényszerült, 1968-ban szerzett diplomát a Gyógypedagógiai Főiskolán. 1963-tól tanított a kerületben. Sok éven át volt a Kassa Utcai Általános Iskola tanára. Közel 100 pedagógiai tárgyú cikke jelent meg napilapokban és szaklapokban. Verseket írt, első verse 1955-ben jelent meg az Új hangban. 1993-ban, alig 57 évesen hunyt el..
Csapó Sándor
1930-ban született. 1948 és 1955 között Dombóváron volt katona, majd a Ganz Vagon- és Gépgyárban lett lakatossegéd. A pestimrei nemzetőrség egyik megalakítója, parancsnokhelyettese, majd parancsnoka. Ő kötötte meg – Kasza megbízásából – az együttműködési egyezményt a Beloiannisz laktanyában. Élelmiszerért ment a rendőrkapitányságra (a nemzetőrök ellátmánya), ellenőrizte a járőröket. November 1-jén Kasza leváltotta. Novemberben átadta a szovjet csapatoknak a rendőrőrsön lévő fegyvereket. Majd elvállalta a polgárőrség parancsnokságát. Rendőri felügyelet mellett egészen december 10-éig járőröztek. 1957. szeptember 9-én nyomozás indult ellene, internálták.
Csürke Károly
A Malomszerelő Vállalatnál volt lakatos csoportvezető, nemzetőr, a Béke téri csoport tagja. Külföldre távozott, majd hazatért, ezután elítélték. Ma a Magyar Politikai Foglyok Szövetsége XVIII. kerületi szervezetének elnöke.
Dr. Balogh György
Ügyvéd, a XVIII. kerületi Ideiglenes Forradalmi Nemzeti Bizottság elnöke. (lásd Grünvald Mária tanulmánya)
Dr. Berczy Károly
1908. augusztus 8-án született Budapesten, 1934-ben szerzett orvosi diplomát. A kispesti szülőotthonban, majd vidéki településeken dolgozott. 1945-ben került Pestszentimrére. Körzeti orvosként dolgozott. Ellátta az októberi szovjet támadás sérültjeit, de a beteg kommunista vezetőt is. Az imrei nemzetőrség vezetői több kérdésben kikérték tanácsait, véleményét. A 13 pont megszövegezője. Az október 30-i pestimrei gyűlésen választották be a forradalmi bizottságba. November 3-ai lemondásáig aktív tagja volt a XVIII. kerületi Ideiglenes Forradalmi Nemzeti Bizottságnak. Nemcsak az üléseken vett részt, de több megbeszélést tartott, beszédet mondott mint képviselő. Imrén elsősorban orvosként dolgozott, ezért ott konkrét feladatot nem vállalt. Vele és több imrei vezetővel tárgyalt november 4-én a szovjet katonai vezetés, jelen volt a rendőrség épületében felhalmozott kézifegyverek átadásán is. A forradalmi események után folytatta a betegellátást. 1957. március 14-én éjjel letartóztatták. A 11 hónapos letartóztatás, a vizsgálati fogság megviselte, egészsége megromlott. Áthelyezték Kőbányára. 1960-ban visszakerült megszokott körzetébe, ahol egészen 1968-as nyugdíjba vonulásáig tevékenykedett. 1979-ben elköltözött Pestimréről. 1987. március 10-én hunyt el Budapesten.
Dr. Szabó Tibor
Jogász, a XVIII. kerületi Tanács Forradalmi Bizottságának vezetője.
Fonyódi János
Pestszentimrén úttörővezető, a kerületi DISZ Bizottságban propagandista volt, a pártház egyik védője.
Gergelics Imre
A nemzetőrség egyik vezetője, a pártház ostromának résztvevője. Október 26-tól Papp Sándor rendőrkapitány helyettese. A XVIII. kerületi Ideiglenes Forradalmi Nemzeti Bizottság tagjává választották. Külföldre menekült.
Guszlován István
a Béke téri civilek parancsnoka november 4. után, ma Ausztráliában él.
Hideg József
1926-ban született Dorogon. Részt vett a pártház ostromában, a kerületi nemzetőrség Molnár Károly vezette csoportjának tagja. A gépkocsik elosztása volt a feladata. Október végétől részt vett az ÁVH-s tisztek felkutatásában és letartóztatásában. November 8-án harcolt a bevonuló szovjetek ellen. November 9-én gépkocsin, felfegyverkezve menekültek, de Taksony határában szovjet katonák letartóztatták, Kárpátaljára, majd Tökölre vitték őket.
Janza Ferenc
A kerületi MDP elsőtitkára.
Kabelács Vilmos
26 éves rakodómunkás, a pártház ostromának vezetője, ő törte be teherautójával a kaput. A Nemzetőrség tagja. Letartóztatása előtt külföldre menekült.
Kasza Ferenc
A pestimrei fiú a forradalom kitörésekor éppen a VIII. kerületben lakott, mert innen hamarabb bejutott a jogi egyetemre, mint a szülői házból. A Magyar Rádió épületének ostromakor az első sebesülteket még hordágyon szállították bátyjával, ezt követően a lakóhelyükön, egy állami garázsból elvitték az ott parkoló mentőautót, és a következő 12 napban ezzel szállították Dél-Pestről a harcok sérültjeit kórházakba, elsősegélyhelyekre. Tevékenységüket akkor szüntették be, amikor a szovjet csapatok november 4. után már válogatás nélkül lőttek minden járműre. A forradalom leverését követően több forradalmárt segítettek át a határon, majd ő maga is emigrált. 10 év elteltével tért haza Kolumbiából.
Kasza Miklós
Kasza Ferenc testvére. A vasútállomás melletti Tüzép-telep dolgozója. Csapó Sándorral megalakították a pestimrei nemzetőrséget, melynek parancsnoka volt november elejéig. A Pestszentimrei Forradalmi Bizottság tagja. Emigrált.
L. Kiss Margit
A rendőrség 26 éves telefonos kisasszonya. November 4. után ott volt a szovjet csapatok ellen a harcot felvevő kerületi forradalmárokkal az Iparvasútnál, és részt vett két szovjet katona elfogásában.
Lakatos Gyula
Nyugdíjas, korábban a kerületi tanács elnöke. Az új kerületi irányító szervezet létrehozásának kezdeményezője. Október 26. és 30. között a XVIII. kerület egyik irányítója.
Lévai Sándor
1935-ben Pestszentlőrincen született, a Steinmetz Miklós Gimnáziumban érettségizett 1953-ban, majd az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem építőművész szakának hallgatója lett. Részt vett az egyetemisták felvonulásán, és jelen volt a Rádió ostrománál is. A XVIII. kerületi Ideiglenes Forradalmi Nemzeti Bizottság és a nemzetőrség tagja, ez utóbbi minőségében november 4-ig részt vett a járőrözésben. Bujkálni kényszerült, de végül 1960-ban megszerezhette egyetemi oklevelét.
Ludányi Lajos
1924-ben született Szentesen. Villanyszerelő, dolgozott Sztálinváros építésén is. 1955-től kisiparos. A XVIII. kerületi Ideiglenes Forradalmi Nemzeti Bizottságának tagja, az Ipartestület létrehozásának kezdeményezője. Feladata volt az élelmiszerek szétosztása. November elején, már a bizottság munkájából „kikapcsolódva” az orvosok ellátását biztosította teherautóval, illetve betegeket szállított.
Ifj. Mervel Ferenc
Vecsésen született 1936-ban, a Steinmetz Miklós Gimnáziumban érettségizett, majd az ELTE Bölcsészettudományi Karának hallgatója lett, irodalmat és skandinavisztikát tanult. József Attila Irodalmi Kör egyik megalakítója és „Pestszentlőrinc” című lapjának felelős szerkesztője. A forradalom alatt megjelenő Lőrinci Újság egyik készítője, a szám vezércikkének szerzője. A forradalom leverése után Svédországba ment, tanulmányait a Stockholmi Egyetemen fejezte be. 1969-től a Stockholmi Népfőiskolán tanított. Haláláig az Ághegy című emigráns irodalmi folyóirat munkatársa volt.
Molnár Károly
1930. október 26-án született Hajmáson. A Vörös Csillag Traktorgyárban dolgozott géplakatosként. Több alkalommal összetűzésbe került a törvénnyel, először 1950-ben, amikor izgatás miatt négy hónapi börtönre ítélték. 1956. október 24-én bekapcsolódott a lajosmizsei átjárónál a szovjet tankok bevonulását akadályozó barikád építésébe. Részt vett a kerületi pártház ostromában, ahol fegyvert szerzett magának. Ezt követően visszament a vasútnál lévő barikádhoz, ahol az ottani fegyveresek parancsnokává választották. Megszervezte a védelmet, és az éjszakát is ott töltötte. 26-án részt vett a kerületi rendőrkapitányságon a nemzetőrség szervezésében. A rendőrkapitány egyik helyettesévé választották. Október végétől egyik szervezője és résztvevője volt az ÁVH-s tisztek felkutatásának és letartóztatásának. November 4-én a fegyveres ellenállás mellett foglalt állást és átvette a kapitányság vezetését. November 6-án Király Béla parancsára vállalta a további kitartást csoportjával. November 8-án összecsaptak a bevonuló szovjet erőkkel. Ezt követően szétszóródtak. November 9-én tisztázatlan körülmények között agyonlőtte egyik forradalmár társát, ezért szándékos emberölés bűntette miatt is vizsgálat folyt ellene. Még aznap a csoport felfegyverkezett tagjai gépkocsin elmenekültek, de Taksony határában szovjet katonák letartóztatták, majd Tökölre vitték őket.
Müller Ferenc
Légvédelmi tüzér hadnagy, az 55. hadosztály-parancsnokság testnevelő tisztje. A Beloiannisz laktanyában teljesített szolgálatot. Rajával október 24-én járőröztek a laktanya környékén. Novemberben járt a Béke téri ütegeknél. A tiszti nyilatkozat aláírását megtagadta, majd leszerelt. 1991-ben rehabilitálták, 1996-ban őrnaggyá léptették elő.
Müller Károly
1894-ben született, 1940-től pestszentimrei lakos. 1945-től a helyi Szociáldemokrata Párt titkára. 1950–53 között Recskre internálták. 1956-ban elvállalta az elnöki pozíciót a Pestszentimrei Forradalmi Bizottságban, egy kerületi bizottsági ülésen megjelent, de azután nem vett részt a bizottságok munkájában.
Pálinkás (Pallavicini) Antal őrnagy
Őrnagy, 1922-ben született. A Mindszenty József hercegprímást Budapestre kísérő konvoj vezetője.
Pantocsik János
Lakatos, a nemzetőrség és a Pestszentimrei Forradalmi Bizottság tagja, a két településrész közötti összekötő. Feladata volt Pestimre ellátásának szervezése, majd megbízták, hogy toborozzon tagokat a kerületi nemzetőrségbe. Bekapcsolódott a vöröskeresztes bizottság munkájába is.
Papp Sándor
Alezredes, a XVIII. kerület rendőrkapitánya. Tagja a kerületi tanács végrehajtó bizottságának, az MDP-nek és az MSZMP-nek. Nagy szerepe volt abban, hogy a kerületi pártház ostroma viszonylag békésen zajlott le. Együttműködött a felkelőkkel, részt vett a nemzetőrség megszervezésében és irányításában. Ez október 25-én, a rendőrkapitányság épületében alakult meg. A pártház ostroma után a rendőrség vezető beosztású tisztjei, illetve a felkelők képviselői: Gergelics Imre, Kabelács Vilmos és Molnár Károly közötti tárgyalás eredményeként Papp Sándor hitet tett a forradalom követelései mellett, ugyanakkor a rendőrség és a fegyveresek első számú kötelességének a rend és a biztonság fenntartását nevezte meg. Ennek alapján létrejött – talán az országban legelőször – egy valóban forradalmian új rendfenntartó szervezet. A parancsnoki kar átalakult, minden rendőri vezető mellé helyettesként egy felkelő került. Papp helyettese Gergelics Imre lett. Október 26-án már szervezték a közös járőrözést. Visszaállították a rendőrőrsöket, ugyancsak kettős irányítást hoztak létre. Október 30-án Papp Sándort a XVIII. kerületi Ideiglenes Forradalmi Nemzeti Bizottság tagjává választották. Amikor novemberben, a szovjet támadás után ismét felvette hivatalát, maga mellett tartotta a felkelők egy részét, majd nem volt hajlandó eljárni velük szemben és lehetőséget biztosított menekülésükre. 1957 végén nyugdíjazták.
Pestszentimrei Forradalmi Bizottság
Tagjai: Müller Károly elnök, Szőts Mihály elnökhelyettes, dr. Berczy Károly, Kasza István, Csapó Sándor, Pantocsik János, Aranyosi József, Faragó János, Szenyita Gábor.
Plivelic Iván
1956-ban ezredírnok a lőrinci Stromfeld Aurél laktanyában. Részt vett több napon át az Üllői úti harcokban. A Béke téren, a régi lőrinci temetőnél és a lajosmizsei átjárónál harcolt a szovjet megszállók ellen. Olaszországba emigrált.
Rátkai János
A pestimrei 49. sz. rendőrőrs megbízott parancsnoka, szakaszvezető.
Szántó Farkas Béla
Főhadnagy. 1929-ben született, a Kossuth Tüzér Tiszti Iskolán tanult. Már túl volt az osztályparancsnoki tanfolyamon és éppen szabadságon volt feleségével, amikor kitört a forradalom. November 3-án a Gábor Áron Tüzér Tiszti Iskolába ment, ahol nemzetőr-igazolványt kapott, és az ottani parancsnok kiküldte egykori alakulatához Pestszentlőrincre, a Stromfeld Aurél laktanyába. A laktanyában éppen a szovjet támadás elleni védekezésre készültek gyalogsági erőkkel és nehéz tüzérfegyverekkel. 6-8 löveget állítottak tüzelőállásba, amelyből a Steinmetz-szobor környékén kettőt rábíztak. November 4-én délután parancs érkezett, melyben megtiltották a csapatoknak az ellenállást. Estefelé Szántó Farkas Béla a lőszereket visszavitette a laktanyába, a katonákat hazaküldte. Maga is elindult, de a Béke téren fegyveresekkel találkozott, akik két löveget állítottak fel – távolabb egy légvédelmi gépágyú is állt. Szántó elmagyarázta a kezelésüket, majd a forradalmárok kérésére ott maradt és vállalta a parancsnokságot. A kis egység és a Király-féle parancsnokság felvette egymással a kapcsolatot. Katonák is csatlakoztak a csapathoz. November 5-én reggel egy szovjet harckocsira tüzet nyitottak, de nem találták el. A légvédelmi ágyú is megszólalt. Később gyalogsági támadást kaptak, aztán a két lövegre mért erős tűzcsapás miatt Szántó elrendelte a tüzelőállás elhagyását. Ezután Szántó Farkas Béla átvette az irányítást a régi lőrinci temető sarkán (ma Üllői út – Cziffra György utca sarka) lévő két ágyúnál. November 6-án a Nagybánya utcából ide vontatott gépágyúval repülőgépre és helikopterre tüzeltek (eredménytelenül). November 7-én tűzharcba keveredtek a Béke tér felőli domb mögül támadó harckocsikkal, amelyek visszavonultak. Szántó, számítva az üteg bemérésére, néhány száz méterrel visszavonta az egységet az Iparvasúthoz. Ekkor már többen kérték, hogy vegye át a kerület katonai parancsnokságát, de erre nem érezte magát felkészültnek, nem hagyta el az üteget. November 8-án az üteg megállított és kilőtt egy szovjet tehergépkocsit. Szántó ezt követően átadta a parancsnokságot Forró Andrásnak és egy küldöttség kérésére átment a Bokányi Dezső utcai Általános Iskolába (ma Bókay Árpád Általános Iskola) megszervezni az ottani fegyvereseket. Az aznap elfogott két szovjet katona kivégzését megakadályozta, és az iskola pincéjébe záratta őket. Az egység egy részét a téglagyár területére irányította. Egy csapattal tüzelőállást foglaltak el a Garai utcában, de a harc kilátástalanságára tekintettel végül mindenkit hazaküldött. Nem volt hajlandó felesküdni a Kádár-kormányra, és nem írta alá 1956. november 10-én a tiszti nyilatkozatot, ezért nem maradhatott tovább katona. Bányászként helyezkedett el. 1957 márciusában belépett az MSZMP-be. 1958. június 17-én letartóztatták.
Ifj. Száyer (Szájer) Nándor
1935-ben született Petrozsényban. A Steinmetz Miklós Gimnáziumban érettségizett 1953-ban, majd az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem mérnökhallgatója lett. Részt vett a XVIII. kerületi Ideiglenes Forradalmi Nemzeti Bizottság szervezésében és elnökhelyettese lett. A forradalom leverése után emigrált, az Egyesült Államokban élt, statikusként dolgozott.
Szekeres Tamás
A szovjet támadás egyik vétlen áldozata, ünnepélyes temetéséről a Nemzeti Bizottság gondoskodott november 2-án. A temetésről filmfelvétel is készült.
Szenyita Gábor
A pestimrei rendőrőrs őrmestere. A Pestszentimrei Forradalmi Bizottság tagja.
Szőts László
Szőts Mihály fia, 1935-ben született Homokmégyen. Pestszentimrén a Wekerle (ma Szélső) utcai iskolaépületben tanult. 1954-ben felvették a Veszprémi Vegyipari Egyetemre. Október 23-án részt vett az egyetemisták felvonulásán. Majd a forradalom leveréséig Imrén tevékenykedett, tagja volt a fegyveres őrjáratoknak. Szervezte a kerületi Ifjúsági Forradalmi Bizottságot, illetve a Kisgazdapárt imrei ifjúsági szervezetét, melynek alakuló ülése november 4-én lett volna. Segített édesapjának a Kisgazdapárt újraszervezésében, és a kegyeleti koszorúzásban. Nagyobb mennyiségű lőszert hozott a két kerületi laktanyából, de az ellenállás értelmetlensége miatt végül lemondtak a fegyveres harcról. November közepétől részt vett a vöröskeresztes akciókban, az élelmiszerszállításban. 1957 márciusában Dániába távozott, ahol ragasztógyárat alapított.
Szőts Mihály
1900-ban született a Hunyad megyei Petrozsényben. 1920-ban a család Magyarországra menekült, Szőts Mihály a Műegyetem vegyész szakára járt. Már a harmincas években a kisgazdapárt tagja lett. 1929-től megszakításokkal, 1939-től már folyamatosan Pestszentimrén élt. 1945-ben újjászervezte a pestszentimrei Kisgazdapártot, melynek elnöke lett. 1949-ig több vezető tisztséget is betöltött: a nemzeti bizottság tagja, alelnöke, a községi képviselőtestület tagja, országgyűlési pótképviselő stb. 1953-tól Inotán dolgozott, innen tért haza október 29-én, és azonnal bekapcsolódott a helyi irányításba. A Pestszentimrei Forradalmi Bizottság szervezője, alelnöke, a helyi tevékenység irányítója. Azonnal megkezdte az imrei Kisgazdapárt újjászervezését, alakuló ülést is összehívva. A november elején, az I. világháborús emlékműnél tartott kegyeleti koszorúzás szervezője volt. A forradalom leverése után visszatért Inotára, ahonnan a XVIII. kerületi tanács vezetősége kikérte, hogy a helyi vöröskeresztes akcióbizottság munkájában részt vehessen. 1957. március 14-én házkutatást tartottak nála, majd letartóztatták. 1957. december 4-én engedték szabadon, 1958. április 1-jén felmentették. Elbocsátották, Kőbányán tudott utcaseprőként elhelyezkedni, 1960-as nyugdíjazásáig fizikai munkát végzett. 1989 októberében halt meg Budapesten.
Tary Imre
A Lőrinci Fonó dekorációs osztályának dolgozója, az 1956-os események fotósa és krónikása. Ma Kanadában él.
Terényi Ferenc
A budapesti Parafakőgyár munkása. Csoportjával csatlakozott november elején a régi lőrinci temetőnél a szovjet támadók ellen harcoló forradalmárokhoz. Emigrált, ma Kanadában él.
Torma Endre
1956-ban a Kispesti Textilgyárban textiltechnikus, újítási előadó, végigfotózta az Üllői úti barikádokat.
Tutsch József
1929. február 6-án Soroksárpéterin, a későbbi Pestszentimrén született. Pestszentlőrincen járt iskolába. 1951-ben kizárták az MDP-ből. Több szakmát elsajátított, volt szerelő, lakatos, katonaként gépkocsivezetői jogosítványt szerzett. 1956-ban a Vörös Csillag Traktorgyárban dolgozott. Október 24-én az egyik szervezője volt a lajosmizsei átjáróban felállított barikád építésének. Beszélt az oda érkező harckocsiegység parancsnokával, és megtévesztve őt más útvonalra irányította a tankokat. Később részt vett a fegyveres ellenállásban, a barikád szétlövése után a helyreállításában. Október 29-én először Kispesten jelentkezett nemzetőrnek, de átirányították Pestszentlőrincre, ahol október 31-én állt szolgálatba. A kispesti traktorgyárból származó dömperrel élelmiszert szállított a nemzetőrségnek. Lőrincen egy független fegyveres csoportot szervezett. Székhelyük a körzeti MDP Baross utca 10. sz. alatti párthelyisége volt. Megalakuláskor 45-en, később kb. 130-an voltak. Tutsch embereit jól felszerelte, gondoskodott ellátásukról. Járőrszolgálatot adtak. November 8-án más csoportokkal együtt részt vettek a Piros iskolánál az egyik legjelentősebb kerületi összecsapásban, melyben elesett egy szovjet katona is. Ez volt az egyik legsúlyosabb vád Tutsch ellen. A szovjet egységek a Baross utca 10-ben tartóztatták le, de másnap elengedték. A 20-25 fősre fogyatkozott, lefegyverzett csoport november 10-én elhatározta, hogy a Dunántúlra megy harcolni, ám oda nem jutottak el, így visszatértek és illegalitásba vonultak. Tutsch ezt követően egy legális szervezet, a Forradalmi Ifjúsági Szövetség szervezésébe kezdett, ehhez a kerületi tanácstól helyiséget is szerzett. Részt vett a traktorgyár munkástanácsának tevékenységében, sztrájk szervezésében is. 1956. decemberében letartóztatták, de 1957 áprilisában a rendőri szervekkel való együttműködés ígérete miatt kiengedték. Erre azonban csak névleg volt hajlandó. 1957-ben elbocsátották a traktorgyárból, 1958 februárjáig különböző munkahelyeken dolgozott. 1958. március 29-én újra letartóztatták.
Vig László
A XVIII. kerületi Tanács végrehajtó bizottságának elnöke a forradalom előtt és után.
XVIII. kerületi Ideiglenes Forradalmi Nemzeti Bizottság
Tagjai: Dr. Balogh György elnök, ifj. Száyer Nándor, Gál László, Gergelics Imre, Sokoray Károly, Somogyi László, Papp Sándor, Molnár Károly, Pócs Lajos, Ludányi Lajos, Hamar Géza, Hideg József, Lévai Sándor, Bognár László, Csöndes János, Csuport Géza, dr. Huray György, Horváth Balázs, Horváth Sándor, Kiss Ernő, Radics János, Serfőző Mihályné, Szalay Dezső, Szalay József, Szalai Sándor, Vidács György.
XVIII. kerületi rendőrök
Fejes Sándor, a kerületi kapitányság nyomozó hadnagya; Dobi Pál főhadnagy, a kerületi kapitányság közvédelmi alosztályának vezetője, Györki Lajos rendőr szakaszvezető, Rovenszky István rendőr, Balogh Zoltán rendőr tizedes Vágvölgyi Miklós rendőr százados, Spiegel Ferenc rendőr hadnagy, Rátkai János szakaszvezető, Boros rendőr főhadnagy, őrsparancsnok, Fazekas Sándor rendőr szakaszvezető, Tóth Pál nyomozó hadnagy, Szabó főhadnagy.