1956-2016

Forrásszövegek

1.

Dr. Berczy Károly 13 pontja1

1956. október 30.


Dr. Berczy Károly, a XVIII. kerületi és a pestszentimrei forradalmi bizottság tagja 1956. október 30-án, az imrei őrs írógépén állította össze 13 pontos listáját, amelyet aznap háromszor is felolvasott a tömegnek. Először Pestimrén, a megrongált szovjet katonai emlékműnél, amikor a kerületi nagygyűlésre toborozták az embereket. Majd a két forradalmi bizottságot választó nagygyűlésen: előbb a lőrinci Kossuth téren, ahol a kerületi bizottságot, utána Imrén a Magyar Hősök emlékművénél, ahol az imrei forradalmi bizottságot hozták létre.


Orvos vagyok, nem politikus és nincs semmiféle politikai ambícióm, de a nehéz időkben kötelességem kijelenteni:


  1. Pestszentimre lakossága nemzeti érzésű és éberen figyeli az eseményeket.

  2. A felkelők 16 pontját magáénak teszi, de részeredményekkel nem elégszik meg.

  3. Követeljük az orosz csapatok kivonását azonnal az ország területéről, minden terrorcselekmény nélkül.

  4. Követeljük széles nemzeti alapra helyezését az állami vezetésnek. Több párt alakítását.

  5. Vezető, egyetlen pártnak a Kommunista pártot nem ismerjük el.

  6. A közigazgatás vezetését a minisztériumok intézzék pártokon felül.

  7. A 16 pont teljes érvényesüléséig csak nemzeti színű zászló használható, a kettős keresztes címert nem engedjük, hogy a Kommunista Párt kisajátítsa.

  8. A polgárőrség tagja csak katona viselt ember legyen.

  9. A nemzetőrség (az áthúzott rendőrség szó fölé kézzel írva) és a polgárőrség tagjait politikailag nem kompromittált és büntetlen előéletű férfiakból kell összeállítani.

  10. A volt Párt emberek és államvédelmi tagok, többen az utcán sétálnak, izgatják jelenlétükkel a tömegeket, követeljük felügyeletbe vételüket.

  11. Személyi biztonságukat magatartásuk miatt biztosítani nem tudjuk. Ezen személyek telefonjai kikapcsolandók és lakásuk átvizsgálandók fegyverrejtegetés gyanúja miatt.

  12. A katonaság közé átállt orosz katonák [a szöveg nem folytatódik]

  13. Zavaró adó állomások megszüntetése.



2.

A Lőrinci Újság, a forradalom helyi lapja

1956. november 3.


Mi egy független, szabad jogállam nagykorú polgárai vagyunk…” írta ifj. Mervel Ferenc a 4 oldalas kiadvány vezércikkében. Önállósága idején Pestszentlőrincen többféle rendszeresen megjelenő helyi újság szolgáltatta a híreket. De a helyi lapkiadás eltűnt a nyomdák államosításával, a diktatúrával. A fővárosba betagozódott kerületnek már nem lehetett önálló hangja, politikai jellegű lapja. Az 1956-os forradalom alatt megjelenő újság sokakhoz eljutott. A kiadót, a forradalmi bizottság vezetőjét, dr. Balogh Györgyöt ezért az egyetlen lapszámért is meghurcolták.2



3.

Csendes terror Pufajkás napló3

1956. december 15. – 1957. március 14.



A fegyverek elhallgattak, a szovjet túlerővel szemben kilátástalan volt az ellenállás. 1956 decemberét írtuk ekkor. Ezrek és ezrek menekültek nyugat felé. Ma sem tudjuk, hányan hagyták el vagonokban Záhonynál az országot. A Kádár-kormány bevezette a rögtönbíráskodás és az internálás intézményét, szigorította a kijárási tilalmat. Szavának a szovjet haderő támogatását élvező, pufajkába és tiszti egyenruhába öltözött karhatalmi egységek szereztek érvényt. Egy század Pestszentlőrincre is jutott belőlük. A Honvédelmi Minisztériumban – mind a mai napig levéltári anyagnak minősülő – belső tájékoztatót szerkesztettek számukra, amely naplószerűen örökíti meg tetteiket. Ebből adjuk közre most azt, ami kerületünkre vonatkozik. A szöveg persze a karhatalom szája íze szerint fogalmaz, mégis kisüt belőle 1956 vége, 1957 eleje rendőrállamiságának mindenhatósága.

A tájékoztató kiadását március 15-ével megszüntették, a napló így félbeszakadt. A karhatalom egységei májusig azonban folytatták tevékenységüket, 1957. április 21. alkalmából az Elnöki Tanács határozatban rögzítette a testület iránti köszönetét és elismerését „a szocializmus vívmányai védelmében tanúsított hősies és önfeláldozó magatartásáért". Ekkor már sokan leszereltek vagy más fegyveres testületben folytatták pályafutásukat. Helyüket az akkorra már minden szempontból megbízható rendőrség és honvédség vette át. No, és ne feledkezzünk meg a szovjet csapatokról és a munkásőrségről sem.



1956. december 15-18. A XVIII. és XX. kerületben a hangulat nyugodt, rendzavarás nem volt. Ellenséges röplapok nem jelentek meg, lövöldözésre és fegyverhasználatra nem került sor.


1956. december 18-20. A karhatalmista századhoz december 18-án a lakosság részéről több bejelentés érkezett. A század karhatalmistái megállapították, hogy a bejelentések közül igen sok alaptalannak bizonyult. Diószegi Lajos főhdgy, karhatalmista tiszt betöltött géppisztolyát nem tartotta megfelelően biztosított állapotban, és így a gépkocsiról való leszállás közben fegyvere elsült és mellbe lőtte saját magát. Kórházba szállították, állapota nem életveszélyes...


1956. december 20-22. December 21-én 23.40-kor a Cséry-telep, 23.45 órakor a Béke tér irányából több géppisztolylövést hallottak. A Cséry-telepen esetenként rendszeresen vannak kisebb lövöldözések, ezért a karhatalom a rendőrséggel karöltve átfésülte az egész terepet. A karhatalmisták december 21-én éjjel elfogták az FB 788 és az ID 288 forgalmi rendszámú tehergépkocsikat, amelyek jogtalanul közle­kedtek és borral voltak megrakodva.


1956. december 23-27. A kerületben általában rend és nyugalom uralkodik. A karhatalmisták tervszerű járőrözéssel, a rendőrséggel karöltve szilárdan biztosítják a kerület békéjét. Igazoltatják az éjszaka közlekedő gépjárműveket és a tilalmat megszegőket előállítják a parancsnokságra.


1956. december 29. - 1957. január 3. December utolsó napjaiban a XVIII. kerületben teljes rend és nyugalom uralkodott. A karhatalmista század a rendőrséggel karöltve sűrű járőrözéssel biztosította a kerület rendjét és nyugalmát.


1957. január 3-6. január 2-án a XVIII. kerületi karhatalmista század tisztjei a dolgozók bejelentése alapján őrizetbe vették Losó Zoltán honvéd egyént, aki mint tsz. szakaszvezető a dunaharaszti tüzér alakulat állományába tartozott. Nevezett pestszentlőrinci lakos 1956. október 23-a óta szökésben volt és csak december 31-én tért haza pestszentlőrinci lakására. Kihallgatása során beismerő vallomást tett. Elmondta, hogy annak az ellenforradalmi csoportnak volt a gépkocsivezetője, amely Papp ezds. bajtársat meggyilkolta. Losó az ellenforradalom leverése után Ausztriába szökött, ahonnan most tért vissza. A karhatalmisták Losó Zoltán szakaszvezetőt átadták az illetékeseknek. A karhatalmisták több polgári személytől érkezett bejelentés alapján a rendőrség nyomozó közegeivel együtt január első napjaiban házkutatásokat tartottak. A házkutatások során különböző honvédségi anyagokat szedtek össze, amelyeket beszállítottak az ezredparancsnokságra.


1957. január 8-12. A karhatalmisták az egyik italbolt pincéjében az ottani boltvezető bejelentése alapján 8 db kézigránátot találtak a tüzelő között elrejtve. A rendőrség a nyomozást megindította. Január 8-án éjjel Rákoshegy és Kőbánya közötti részen rövidebb-hosszabb sorozatból álló lövöldözés volt hallható. A helyszínre kirendelt járőr a lövöldözőket már nem tudta elfogni.


1957. január 24-30. A karhatalmisták január 26-án biztosították a Lőrinci Fonóban egy nagyarányú táncmulatság rendjét. A résztvevők hangulata a szolgálatot teljesítő karhatalmistákkal szemben rendkívül barátságos volt. A hajnali órákban a karhatalmisták a mulatságon egy fegyverrejtegetőt tartóztattak le, aki ittas állapotban pisztolyát elővéve lövöldözni kezdett. Nevezett rendőrnyomozónak adta ki magát. A fegyverrejtegetőt beszállították a Gyűjtőfogházba. A karhatalmisták alapos tervet készítettek a kerületben levő különböző helyeken eldugott fegyverek összegyűjtésére. A szovjet parancsnokság a fegyverek összegyűjtéséhez egy aknakutató szakaszt biztosít a karhatalmistáknak.


1957. január 30 - február 2. A karhatalmisták január 28-ára virradó éjjel igazoltatás során elfogtak egy háborús bűnöst. Az elfogott személyt átadták a Budapesti Főkapitányság illetékes osztályának.


1957. február 19-25. A XVIII. kerületben október 23-a óta február 15-én tartotta a kerületi tanács első teljes ülését. A tanácsi beszámolóban és az egyes hozzászólásokban is elismeréssel nyilatkoztak a karhatalmisták munkájáról. Több hozzászóló javasolta, hogy a tanács végrehajtó bizottsága és minden egyes tanácstag tartsa fontos kötelességének a karhatalom népszerűsítését és e téren végezzen felvilágosító munkát a lakosság körében. A tanácsülés ezt a javaslatot egyhangúlag elfogadta és határozatilag rögzítette. Február 16-án, szombaton a XVIII. kerületi karhatalmista század képviselői értekezleten vettek részt, ahol a kerület valamennyi iskolájának igazgatójával megtárgyalták a tanulóifjúság helyzetét és problémáit. Az értekezlet igen jó volt és a megbeszélés eredményeképpen megjavítják a helyzetet a kerület iskoláiban.


1957. február 25-28. A karhatalmisták újból alaposan átvizsgálták a kerületet abból a szempontból, hogy hol található még uszító felirat. A még itt-ott fellelhető régebben felírt párt- és kormányellenes jelszavakat a karhatalmisták házfelügyelőkkel, illetve a háztulajdonosokkal eltávolíttatják. Ezzel kapcsolatban értekezletet tartottak az utcamegbízottakkal, és felhívták a figyelmüket, hogy amennyiben újabb festett ellenséges jelszavakat észlelnek, azonnal értesítsék a karhatalmat.


1957. március 4-8. Március első napjaiban a XVIII. kerületi karhatalmisták a rendőrséggel karöltve folytatott razzián két illegális pálinkafőzdét lepleztek le és szüntettek meg. Március 3-ára virradó éjjel a karhatalom a kerület egyes helyein a házak falán az alábbi uszító jelmondatokat találta: Mindszenthyt a kormány élére. Az uszító jelmondatok készítőinek felderítése és leleplezése folyamatban van. A megalakult munkásőrség március 3-án tartotta első éles lövészetét. A lövészetet a 2. forradalmi ezred karhatalmista tisztjei szervezték meg és vezették le. A karhatalmisták március 5-én felderítői adatok alapján letartóztatták és a kerületi rendőrkapitányságra előállították Gera László és Szabó Miklós pestlőrinci lakosokat, akik fegyveresen vettek részt különböző ellenforradalmi akciókban.


1957. március 8-14. A XVIII. kerületi karhatalmisták meglátogatták a kerület összes jelentősebb üzemeit és az iskolákat. Az iskolákban beszélgetést folytattak a pedagógusokkal, akik úgy nyilatkoztak, hogy a tanulók nem vesznek részt semmiféle provokatív megmozdulásban. Az üzemlátogatások során a karhatalmisták azt tapasztalták, hogy egyes dolgozók, főleg akik vidékről járnak be vonattal, március 15-re szabadságot kértek azzal az indokkal, hogy nem lesz közlekedés. A karhatalom március 9-én több olyan személyt vett őrizetbe, akik fegyveresen ellenforradalmi akciókban vettek részt. Ügyükben a nyomozást a rendőri szervek folytatják.



4.

Pálinkás Antalné levele Kádár Jánoshoz (részlet)4

Pálinkás (Pallavicini) Antal kerületi kötődése

1957. február 10.


Az 1956-os forradalmat követő megtorlás egyik emblematikus alakja Pálinkás (Pallavicini) Antal, akit nem tettei, hanem elsősorban származása és a II. világháború előtti katonai pályafutása miatt ítéltek halálra. Ő kísérte a magyar katolikus egyházfőt, Mindszenty József bíborost, hercegprímást kiszabadítása után Budapestre.

Pallavicini – már Pálinkás néven – 1953-ban kötött házasságot második feleségével, egy pestszentlőrinci villamoskalauz lányával, akitől Borbála nevű lánya született.5 A forradalom alatt katonatisztként Rétságon volt az állomáshelye, ám hamar egyértelművé vált számára, hogy tökéletes célpontja lesz a számonkérésnek és a megtorlásnak. 1957 januárjában leszerelt, és családjával az apósáékhoz költözött a XVIII. kerületbe, a Szemeretelepre, a Léva utcába.

1957. február 6-án tartóztatták le. Felesége így emlékezett a házkutatásra: „…lőrinci lakásunk előtt – ahová Rétságról költözünk – autó állt meg, és a kerítésen Mák András főhadnagy meg az emberei ugráltak át. A férjem nem volt otthon, dolgozott. A házkutatás során elvitték az újságokat és Antal katonai holmijait.”6


A kétségbeesett asszony, bízva férje ártatlanságában, 1957. február 10-én levélben kért segítséget Kádár Jánostól:


Miniszterelnök Elvtárs!


[…]

Pálinkás Antalné vagyok, annak a Pálinkás Antalnak a felesége, akit a Mindszenty kiszabadításával kapcsolatban elítélnek országszerte az újságok. […]


Férjem ez év január 4.-ig, mint hivatásos katona a rétsági honvédségnél teljesített szolgálatot, ahonnét saját kérésére szerelték le. […]

Mint polgári ember dolgozott a mohács-utcai szállítási vállalatnál 1957. február 6.-ig, amikor is ismeretlen katonai személyek munkahelyéről elvitték, s azóta semmit nem tudok hollétéről, bár minden tőlem telhetőt elkövettem felkutatására.


Kádár elvtárs!

Én nagyon jól tudom, hogy Önnek, ennél az ügynél sokkal fontosabb problémái vannak az államvezetés nagy feladatában, azért mégis arra kérem, hallgassa meg egy, az élettársáért aggódó és gyermeke édesapját féltő asszony kérését: segítsen rajtunk! Hiszen Önt is ártatlanul hurcolták meg, ítélték el, börtönözték be évek hosszú sorára!

[…]

Bízom abban, hogy kérésemnek helyt ad, s nagyfokú elfoglaltságában időt szakit egy szerencsétlen asszony kérésének.


Budapest, 1957. február 10.


/Pálinkás Antalné

Bp. XVIII.ker. Léva u.-32. sz/

1 Az eredeti dokumentum a Dr. Széky Endre Pestszentimre Történeti Társaság – Pándy Árpád Pestszentimre Gyűjtemény tulajdona. Először közli: PÁNDY Tamás: „100 éves falu a Városban” – Pestszentimre. Bp., 1998. 59. o.

2 A lapról és szerkesztőiről lásd HEILAUF: A XVIII. kerület 1956-ban, GRÜNVALD: Dr. Balogh György és Kislexikon

3 Közreadja és a bevezetőt írta Feitl István.

4 ÁBTL 3.1.9. V – 147842 /359. A levélből csak részleteket közlünk. Közreadja Kis-Kapin Róbert, a bevezetőt írta Pápai Tamás László.

5 TYEKVICSKA Árpád: A bíboros és a katona. Mindszenty József és Pálinkás-Pallavicini Antal a forradalomban. Századvég Kiadó és 1956-os Intézet. Budapest, 1994. 25. o.

6 TYEKVICSKA Árpád: A bíboros és a katona 97–98. old.